Eszti

Na megvan Eszti.
Eléggé.
Tegnap elkezdtem neki tanítgatni, hogy "hogy hívnak? Eszti".
Tök vicces. Aztán ment is, én meg annyiban hagytam. És finoman szólva is meglepődtem, amikor feltűnt, hogy tényleg önmagát azonosítja vele.
Konkrétan ruhákat szortírozott teregetéskor, és pakolgatta, aszerint, hogy melyik kié. Anya, apa, Eszti. Azt hittem behalok rajta!
Lacinak meséltem, aki persze rögtön teszt alá vette a ruhadarabok felismerését, és simán ment!

Amúgy is megugrott a fejlődése az elmúlt napokban, sokkal fogékonyabb az új szavakra.

És ennek örömére szintén tegnap megleltük a néni/bácsi különbséget is.
Eddig nemes egyszerűséggel nem hívta sehogy az embereket. Végülis az a tuti, nem?

Még volt valami, de elfelejtettem...

Mindegy.

Holnap király, anyu bejelentkezett önként és dalolva, hogy jön vigyázni a kölyökre. Óóódejóóó! Gyere csak gyere!

Nekünk Lacival csak a szokásos kaja, kávé, esetleg bábedlinek könyvnézegetés programunk lesz, de jó lesz!