Általános hisztériás állapotok uralkodtak szombaton, amitől komolyan már majdnem kihullott az összes hajunk. Hihetelen, mennyire meg tudja cibálni az idegeimet (meg Laciét is persze, ha kifogja), az az őrület, ami nálunk hiszti címén folyik.
Már nagyon brutális!
Eddig olyan ritkás volt a megahiszti, de szombaton szinte egész napos mulatsággá fajult.
Ha nem engedtük a konnektorba nyúlni -> üvöltés.
Ha nem engedtük a cipőt behozni a szobába -> üvöltés.
Ha magára borította a vizét a pohárból -> üvöltés.
És sorolhatnám holnaputánig.
És a történet ilyenkor abból áll, hogy valaki rászól, hogy "nem", erre ő látványosan elbiggyeszti a száját, jó nagyra nyitja, és utána adja ki az ordítást. És jön, hogy vegyem fel.
Persze megpróbálom az ő szintjén elmagyarázni, hogy lópikulát veszem fel, és emiatt kialakul a szoba közepén álló bömbölés.
Meseszép!
És vasárnapra kialudta, azóta meg tüneménybéka. Ma meg kifejezetten. Még egy minihiszti sem volt ma...
Amúgy meg olyan cukiságokkal rendelkezik, hogy behalunk rajta.
Kedvenc hétvégi történet, amikor Laci meg akarta vele kóstoltatni a palacsintát reggeli után. Persze Esztinek esze ágában sem volt beleenni. Laci meg előadta, a "hogy szereti a majom is, meg Dolly baba is a palacsintát" klasszikus történetét.
No erre gyerek elszaladt és kihozta a majmot etetésre (vagyis addig nem nyugodott, amíg Laci látványosan meg nem etette az állatot. Ha már szereti a majom, akkor hadd örüljön, nem?)
De az megvan ugye, hogy nálunk Dolly babán kívül semminek nincs neve? Vagyis de, Brumimaci az brumimaci, de egyébként minden majom, bárányka és nyuszi. Eddig tart a kreativitásunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése