Hisztivég...

Kénytelenek voltunk tegnap szarvakat törni.
Ez így nem mehet tovább!

Hangya meg Balázs átjöttek tegnap délután. Pici bibi volt csak, hogy Balázs nem aludta le a 2. alvását, így nem sokat maradtak, hanem elmentek. (Jaj, az a kissrác annyira cukika! Még tipikusan abban a korban van (augusztusban lesz egy éves), amikor a másik gyerekre- vagyis Eszteremre - úgy néz, hogy "he, ennek meg mi a baja?" Mert persze Esztikém a kirobbanó szeretetével ölelte-simizte-puszilta szerencsétlent. Vicces volt!)

Szóval az élet eddig a pontig nagyon szép és boldog volt.

Elmentek és Eszti úgy gondolta, hogy a kis Janás üvegből neki a szoba közepén a poharába kell öntögetnie a vizet. Na apa nem így gondolta. Elvette tőle.
Az eredmény: a nappali közepén visítva vergődés.

Nem hagyta abba, meguntam, no menjünk sétálni egy kört.
Ez sem csitította le, mert amíg a séta volt, királyság volt, majd őrült üvöltés újra a kapu előtt.

Hazajövet balhébalhébalhé, mi idióta szülők már mindent elkövettünk, csak fogja be! (Értsd: gyerek hozza a vödröt -> medencézni akar... Oké, akkor medencézzél vazze' 25 fokban este 7-kor. Hát egy 20 percre csend is volt.) Utána folytatta a műsort és akkor elszakadt a cérna (szerintem Lacinál már korábban...)
És otthagytuk üvölteni. Kb. a szoba közepén....

Aki szerint ez kegyetlen, és sérül benne a gyerek, az jöjjön ide és élje végig ő, most már kétnaponta!

Fél óráig üvöltött torkaszakadtából (szerintem a szomszédok már gondolhattak egysmást a nevelés módszereinkről), majd Lacit kézenfogta, kivitte a konyhába, tejet kért, megivott fél pohárral és boldogan mosolygva leült játszani.
És most adja az ég, hogy tényleg csak egyszer kelljen megvárni a végét, később már hamarabb abbamarad!
Van remény, mert ma újra balhézni kezdett, amikor hazaértünk a sétából (utál hazaérni a sétából), de a szoba közepén fetrengő gyerekkel ma sem tudtam mit kezdeni: 10 perc múlva jött és elkérte az igazolványaimat játszani. És jól volt.