Aztatotálnyomingervoltam!
3 napig!
Úúú, nem tudom, mi lehetett, de a Café Frei-jel kezdődött.
Felfedeztem ugyanis a könyvtárba menet szombaton (tök egyedül, egy brutál altatásos nagyjelenet után, kiégett aggyal), hogy a könyvtár kávézója Café Frei lett.
No én amúgy eléggé viszketek ettől a Frei Tamástól, de mindegy (amúgy ez nem nagy szám, mert én minden második embertől viszketek). Nullán volt az agyam, mondom megérdemlek egy kávét... Hát azt meg is érdemeltem!
Basszus, rohadt jó kávéik vannak, igazából nem is nagyon tudtam választani, csak úgy böktem. Meg nagyon jó a dizájnja és az egész marketingje. Kellemesen meglepődtem, na!
Olyannyira, hogy mikor felébredt az itthonhagyott társaság, visszamentünk (tudtam, hogy Laci imádni fogja) még egy körre.
Na itt lett bibi.
És figyeljétek a vaslogikát! Ójeee!
A héten láttam a Vacsoracsatát fél szemmel, és Szinetár Dóra volt benne, akiről csak egy mondat ragadt meg. Hogy a fehér cukortól fáj a feje... (Úúú, hagyjadmá')
No rögtön össze is tettem, hogy nekem mindkét italomban volt cukorszirup, és biztonfix hogy attól fájdult meg a fejem délutánra. (Mert egyébként ettől a nőtől is viszketek -nem tehet róla, mondtam, hogy minden másodiktól.) És amúgy is biztos sok közös van bennem, meg miss tökéletesen nőies, lágy és finom (-nak mutatkozó) nőben... Nem is értem, hogy a pasija hogy bírja elviselni. (Mondjuk Laci szerint az a fickó tök homár... Hát úgy... Hmmm... Végülis ja, eléggé olyan...)
Naszóval gyengén elkalandoztam.
Lényeg a lényeg... annyira fájt a fejem estére, hogy be kellett vennem egy gyógyszert.
Aztán másnap is volt valami laza löket benne, de annyira nem fájt, viszont hulladék álmos voltam, a kávétól meg egyeneen brrr...
És így volt ez még tegnap is.
Ma viszont már frissen fitten itten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése