Luxusanyu

Ma éjjel rosszul aludtam.
Így reggel felkelve arra gondoltam, jutalom az élet.
Kiporszívoztunk, felmostunk, tökfőzeléket előkészítettem és elmentünk könyvtárba. Mázlim is volt, mert egy könyv 3. részét kerestem már egy ideje és most meg is kaparintottam.
Majd bementem a Malomba és újra megnéztem azt a táskát, amely iránt pár napja olthatatlan szerelemre ébredtem.
Tekintettel arra, hogy a nyaralás miatt pénzköltési stopot rendeltem el a családnak, nem vettem meg az elmúlt napokban. Most viszont úgy gondoltam, megérdemlem, hiszen igazán olyan jó tökfőzeléket tudok főzni. És egyéb ürügyként tegnap kipakoltam a táskás szekrényt és kidobtam (érted, kidobtam!!) 4 táskámat, amelyeket már ezer éve nem használtam.

Aztán, mint aki jól végezte dolgát (vagyis a tilalom ellenére lazán megcsappantotta a családi kasszát), beültem kávézni egy jó kis helyre. Laci nélkül egyébként szinte sosem teszem, de most jólesett. Pláne, mert volt egy pici asztal két székkel meg építőkockákkal a kölyköknek. Szóval jól elvoltunk.
Fel is hívtam Lacit, hogy "defaszanekem", és hogy töredelmes vallomást tegyek a táskáról, de már az első mondata után úgy ítéltem meg, hogy ráér az a vallomás... vagyis beijedtem...)

Majd indulnánk haza, amikoris ajaj, megéreztem azt a bizonyos szagot, melyet egy edzett anyaorr 50 m távolságból is kiszúr. Ez biza kaki.

Kérdezem Esztit a gyanú első fuvallatára, hogy "Eszti kaki van"? Erre a gyerek hangosan: pfúúúúj... Szóval igen... Frankó!
Azért azt el kell mondanom, hogy természetesen ma hófehér nadrág volt rajta és a szagból ítélve megaadag landolhatott odabent. Így nekiálltam könyörögni, hogy na akkor üljön be a babakocsiba, mert sose jutunk haza és egy barna folttal a fehér gatyán én biza nem égek végig a városon vele...

Kisebb huzavona után, hála apának, meg a Krokizene videójának a telefonomon 3 mp alatt Kokikoki felkiáltással bent is termett a kocsiban. És hazazúztunk. Gyereket takarítani.