Létra

Úgy néz ki, újabb másfél napos betegségen vagyunk túl.
Ilyen sztorikról még nem hallottam, de Eszti már másodszor játsza el, hogy beteg egy napig, aztán egyszercsak huss, vége.
A múltkor hőemelkedés-takony, aztán másnapra csak a rekedt hang maradt, most meg másfél nap köhögés és tüsszögés után a tegnapi 2,5 óra alvása óta egyetlen egyet sem köhintett. Pedig alvás közben még 15 percenként nyomta. A hangja persze Tina Turneres megint. Hihetetlen!
Persze király! Ma a kedve is jobb volt.

Tegnap még azért a biztonság kedvéért gyorsan elsajátította, hogyan kell létrát mászni.
Behalok rajta, komolyan.
Eleinte óvatosan, keresve a fokokat mászott fel rá. (Na neeeem hagytam, hanem ablaktisztítás közben egyszercsak hopp, ott állt alattam...)
Másodszorra már gyorsabban ment, harmadszorra már mint a kisnyúl szaladt felfele.
Még jó, hogy nincs létránk, csak a mamáéktól kérjük el ilyenkor...

A legjobb az esti függönyfelrakásom volt. Laci biliárdozni, én meg kivasaltam a nappali órási hosszú függönyét. Raknám vissza erre kismackó már mászik utánam a létrára.
Uff, ez így nem pálya, "húzzál csak lefele bábedli"! Persze nem húz az, nyivákol, leteszem a földre, de mire visszaérek a létra tetejére, már ott is van a nyomomban, és mászik utánam.
Ezután kb. 5 körben sikerült a függönyt feltenni úgy, hogy én létrára felmásztam, felcsatoltam 3-4 olyan függönybigyulát. Majd levakartam Esztit a létrafokról, bevittem a hálószoba legvégébe, kifutottam, felfutottam a létra tetejére, gyorsan felraktam annyi függönybigyulát, amennyit csak bírtam, amíg a kölyök kicsattogott a hálóból és újra felkapaszkodott a létrára...

Persze jellemző módon, mire végeztem az akcióval és büszkén elterültem a kanapén, Laci hazaért. Kb egy órával hamarabb, mint szokott...