Tegnap érkezett meg drága mameszom, aki arra az elhatározásra jutott, hogy akkor ezer év után itt is alszik. Persze eme elhatározását asszem 38* bánta meg az éjszaka folyamán, amikor Eszterünk a 4.vagy az 5. óbégatós, anyabehívós felsírását produkálta... (Na, jó, kő szopacs volt az egész... Esztibreki megint óránként kelt. Valaki kérdezze mán meg tőle, mi a fenéért? Jó? )
Amúgy Laci lelépett még szerdán reggel a szokásos műbalhéval körítve (jaaaj, Béb, mikor jössz haza? És miért kell elmenned? És nemááár!!). Persze csudaszexi volt a kis kék egyenruhájában, úgyis olyan ritkán látom abban. No aztán elment benne 3 napra...
Jött helyette egy mamesz másnap vagyis tegnap.
Jó volt! Életemben először babakocsistól buszra szálltam (micsoda élmények, mi?). Odafele még semmi extra nem volt, alacsonypadlós busz jött. Visszafele gyengén volt necces a felszállás közben a buszajtó kapaszkodójába beszorult babakocsi... Végülis azért voltak még 4-en a buszon, hogy kiszedjék onnan a verdát, nem?
Mindeközben újabb gyereknevelési elvemmel lett kevesebb. Miszerint az én kölyköm aztán nem kap kiflit a szájába elcsendesítési szándékkal. No, tegnaptól kap...
Igazából ki akar jönni a kocsiból (minő meglepetés ugyebár egy éppen járni kezdett gyerkőctől), aztán a bevásárlás már így is súrolta a "tömegek bámulnak, mert vergődik a gyerek a babakocsiban" kategóriáját, így kifli be, onnantól Esztikém kb hazáig befogta...
Az Auchanban meg nekiállt rohangálni, majd miközben anyja örömében azt videózta, hogy szalad kapaszkodás nélkül a kölyke, és az milyen cuki, a gyerek elzúgott 3 csomag cukkini vetőmaggal a kezében. (És nem, nem veteményezési céllal vette le.)
Kúva nagy ordítás lett belőle, de abszolút rezignáltan fogadtam a lesújtó pillantásokat, amelyeket a vásárlóközönség ránk vetett, csupán azért, mert Esztergyerek 1,5 percig nyomta a bőgést... Mintha soha, senkinek nem lett volna gyereke... Vagy csak ők akarták megvenni a vetőmagot...
No, kb ennyi volt. Laci nemsokára hazaér. Megkapja, a "jaaj, úúgy hiányoztál és miért kellett elmenned"-et a nyakába , mikor hazaér, és máris szép lesz az élet. Haha, nekem persze, mert ezt a nagyjelenetet én olyan hatásosan alkalmazom, hogy ő mentem visszabújik a csudaszexi kis kék egyenruhájába, aztán kér még 3 nap képzést...
nahát,nahát...milyen gyorsan válnak semmivé a nevelési elvek,ugye?nálatok még csak most jön majd a babakocsis szenvedés:)így olvasva és visszagondolva már elég viccesek a mi történeteink is:)gatyát felkötni és mivel humorérzékkel rendesen el vagy látva,nemis lesz gond,de azért kitartást:)!
VálaszTörlésNemnemnemnemnem!!!! Éngyerek még babakocsibabakocsibabakocsi!!! Kötelezőőőő!!! :)
VálaszTörlés