Gyorsan gyorsan írok írok...
Azt nem meséltem, hogy a kábelbanda még mindig csinálja az utcát és úgy nézem, minnyá betonkeverővel indítanak reggel 7-kor. Kismackót többször felverték az elmúlt napokban reggel, de igyekszem...
Szóval a tegnapi napnak egyes pontjaira nem is emlékszem igazán tisztán, miután agyamra vörös köd települt. Szal nem tudnám megmondani volt-e már Esztike megszületése óta olyan, hogy ennyire ideges lettem volna.
Kismackó azzal kezdi természetesen, hogy nem eszi meg az ebédet (há' már mér enné, sose szokta...)Én ettől már alapból a plafonon vagyok, hogy a reggelt úgy kezdjük, hogy reggeli után én kávézok a nappaliban és próbálom az ezeroldalas szakácskönyvet lapozgatva kitökölni, vajon a kisasszony milyen étket lenne hajlandó magához venni. Amely étek persze egyben az én ebédem, plusz Laci vacsija is egyben... (Jó sok főzit eszünk mostanában....)
Aztán azt nagy nehézségek árán megfőzöm... (Eszti, gyere le onnan! Eszti, azt megbeszéltük, hogy nem veszed le/ki! Eszti ne nyávogj már, mindjárt kész! és valahogy így körítve).
Ha készen van etetőszék ééééés 3 kanál után köp. És elnéz, és mutogat, majd megunva az erőltetést dobál és csapkod. Egész egyszerűen szinte semmit nem hajlandó megenni (a repertoár, ami még bemegy esetleg: spagetti, túrós tészta, krumplifőzelék, paradicsomos krumpli. Ennyi, szevasz!)
Tegnap így sikerült 5 szem meggyet megenni a meggyszószból. Azt is úgy, hogy közben összeszószozta a vadiúj, megacuki malackás bodyját és az én Adidas melegítőgatyámat... Megérte na...
De a bili ott borult ki, hogy aludni tért... Ágyba be, és újra nem aludt el 45 percen keresztül. Ilyenre a tegnapelőtti napon kívül sosem volt példa, így ez a két nap megtette hatását.
Ugyanis elméletileg ott kéne állnom az ágyánál, amíg elalszik, mert ha felnéz, meglát, akkor nem ül és nem áll fel, hanem fekve marad. De nem bírtam 45 percig ott állni...
A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy majd' megőrültem a gondolattól, hogy azért nem tud elaludni, mert annyira éhes, és szegényt ezzel kínzom, hogy nem kap enni. De közben meg tudtam, hogy a legnagyobb botorság lett volna kivenni és beletömni valami desszertet, amit persze kétpofára beevett volna.
És aztán aludt 3 órát.
Közben én eljutottam a fejfájásig és a gyomorgörcsig.
Mondjuk arra nézve frankón nem voltak konkrét elképzeléseim, hogy "Naés? Mi van akkor, ha éhgyomorra alszik sokat a gyerek?", mert nyilván semmi, de én képes voltam ezen pörgetni magam folyamatosan.
Aztán belebuzultam a nyaralástervezésbe, és onnantól kezdve egy fokkal jobb lett...
Úgyhogy ma tutira megyek: krumplifőzelék lesz az ebéd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése