Na nem kell megijedni, erre nem azért került sor, mert gyerkőci hirtelen reggel felkelve járni kezdett, hanem mert kocsicipőben még a babakocsiból sem nagyon tudjuk kivenni és a földre tenni.
Így elmentünk megnézni a gyógytornász által tökajánlott (ámde "annyira nem szép"-nek minősített) cipellőket. No és vettünk is egy kis szandit.
Dr Leo cipő, suppinált talppal (hehe, hogy megjegyeztem, mi Hajnika?
)De megjegyzem, ekkora méretben nem nagyon láttam még csúnya cipőt, így a mi szandálunk is egy sima egyszínű gyerekcipő. úgyhogy nagyon megnyugodtam, hogy nem gáz kinézetű, ahogyan arra a gyt. célozgatott. Huhhhdejó!
És a besztof: Laci egészségpénztára fizeti. Jipppii!!!
Szóval megvettük a cipellőt, mert mint kiderült, Esztikénk lába oly kicsike, hogy az eladó szerint "ááá, ez a szandi elég lesz neki egész nyáron", és itt most a legkisebb (18-as) méretről beszélünk... Úgyhogy addig csak elindul és egyáltalán nem baj, hogy szokja az érzést, mert tényleg bazi kemény a talpa és szegénykém olyan hülyén is lépked benne.
Node szerencsére a "cipő a lábon" érzés nem idegen Esztitől. Tegnap kihalászta az egyik szandit a dobozából, leült mellé, letépte a zokniját és elkezdte felhúzni a cipőt. Persze segítettem neki. Alapból persze zokni vissza, mert a te korodban édeslányom a "szandihoz zokni" még nem fullgáz! Aztán mehetünk is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése