Húsvét

Húsvét alkalmából elmentünk szombaton a kecskeméti mamáékhoz.
Ott jó volt, sajtos tallért szereztünk hazaútra, amivel kafán össze lehet az egész babakocsit morzsázni. Sebaj, majd anya/apa közös erővel kikaparja a bábedlit a szutyokból...

Másnap elmentünk Simontornyára. Na jaaaa, az is király volt! Esztergyerek a megérkezés pillanatában szétszedve, vele nagyija által elszáguldva, majd néha viszontláttam a nap folyamán. Pl. amikor megérkezett a konyhába a fáskamrából boldogan lóbálva egy cső kukoricát. Gondoltam odajön hozzám, de cart, inkább a szekrény alá próbálta meg berejteni a zsákmányt. Majd amikor nem ment, visszaindult vele az udvarba.
Majd egy jó 10 perc múlva az ablakból kipillantván azzal szembesültem, hogy Eszti a talicska közepén a rózsaszín szerkójában boldogan virít nagyszülei röhögése közepette... Kúlkirály!

Délután boldog lehettem, mert most avattuk fel először idegen helyen az "ohne cici" elalvás tudományát és abszolút siker volt. 15perc kellett azért, amíg E.ügynök feltérképezte az új kiságyat, amiben őt alvásra kényszerítik a tyúkok kergetése helyett. De aztán majdnem 2 órát szunyált is benne.
Majd Mártiéknál laza túrótorta-zaba (gondoltam az olyan, mint a krémtúró csak csupaE nélkül) után jókésőn hazaindulás.
Sokára értünk haza, de sikerült óbégatásmentesen megúszni a másfél órás kocsiutat. Igaz, az uccsó fél óra aktív kölesgolyó evészettel lett megmentve, ami nagyon kényelmessé tette az utazást számomra (tudniillik nagyon közel jártam ahhoz, hogy megfejtsem a "hogyan hosszabbítsuk meg a karunkat 40 centivel utazás közben" örök rejtélyét). Ja, én elől, Eszti hátul középen, és így adogattam a golyókat.
Jaaa, hogy hátra is ülhettem volna.... Ahaaa...