2010. ápr. 26.

Játszótéri sztori

Jaaaj, ez annyira jóó volt!

Délelőtt elugrottunk a játszótérre (na jóóó, mostanában az a fő életterünk).
Mondjuk csak a zöldségesben akartam gombát venni, de ha már ott van egy ugrásra...
Szóval elmentünk. Meg is bántam kb. 42*, mert az eddig a hintában max 5 percet eltöltő gyerek a nagy tányérhintából nem akart kiszállni. Már vagy 15 perce ringattam a senekét, tényleg azt hittem, frankón bealszik mindjárt, aztán csak nagy rúgkapálások közepette sikerült kihalásznom a közepéből.
Na mindegy, ez csak zárójeles megjegyzés volt.

Volt ott egy anyuka, ránézésre is a jó nagypofájú fajtából. Az az igazán nem szimpatikus fajta, aki kicsit hasonlít egyes ügyfeleimre és amúgy is viszket tőle az ember...
No mikor lépünk ki a kerítésnél a játszótérről, ránknéz és harsány hangon kiált egyet... Jaaaaj, nééézd milyen szééép.... -igenigen, már kezdtem az udvarias mosolyra és a köszire felkészülni, amikor: ... kisfiú!
Ehhh... Orcámra a mosoly ráfagyott hirtelen!

Aztán mondtam neki, hogy hellóóóó, rózsaszín, oké? Erre vihogva, hogy jaaa, tényleg!

Le akartam fotózni a gyereket a rózsaszín kabátjában és a cuki rózsaszín kalapjában, hogy húú, de srácos, de mindegy, hát hülye vót szegény, na!
Viszont az a gyanúm, hogy a hajamat is leüvöltötte volna, ha én teszek valami hasonló megjegyzést az ő - egyébként nem szép és talpig farmerban leledző kislányára...

1 megjegyzés:

  1. Tehetnél már fel valami vidót arról, hogyan futkározik a csajszi! Nem bírom ki péntekig!

    VálaszTörlés