Napi örömhíradó

Az Y2K-ban vettem tökoccsó törcsiket, így végre megint lecserélhetem az összes kéztörlőt.
(Mert én nem tudom, hogy csinálják a tökéletes háziasszonyok, de egy idő után nekem mindig koszos hatású lesz középtájon az összes, pedig esküszöm, hogy a tiszta mancsomat törlöm beléjük.)

Aztán ebbe az Eszter nevezetű tündibündinek álcázott kajahisztériagépezetbe beletunkoltam az ebéd felét! Ó jeee... Micsoda eredmények!
Ennek örömére még egy kis kukit is kapott (mert bónusz örömhír: Metróban találtunk sómentes, babáknak való kukit. Nem kölest meg egyebet, hanem a kafa kukit. Sajnabajna nem hallgattam az én nagy és okos férjemre, így csak egy csomaggal vettünk.)

Valamint a plüssgyűjteményünket gyarapítottuk egy tigrissel. 250ért gyerek, kapsz egyet...
Tigris egész úton hazafelé kamikáze ugrásokat készült végrehajtani a babakocsiból, de lelkes gazdája szerencsére csak egyszer hagyta. Azért egész úton hazafelé a babakocsiból kilógó karjában lóbálta, hogy az úttesten való átkelés biztosan az alábbi menetrend szerint történhessen:
1) jobbra nézünk, jön-e valami,
2) megnézzük, a tigris kézben van-e még,
3) balra nézünk, jön-e valami,
4) megnézzük, hogy a tigris kézben van-e még,
5) útpadkára nézünk, hogy biztonságosan megérkezzünk a járdára (és közben megnézzük, hogy a tigris kézben van-e még).

Magyarázat:
Y2K - már eljutottam oda, hogy ki tudom mondani, hogy jisk, de leírni még mindig a katalógus címlapjáról vagyok képes (JYSK). Ilyen bendzsó nevet...
Ja, a plüssgyűjtemény? Ha a Mártiéktól megszerzett hápogó kacsát is klasszikus plüssállatnak tekintjük, akkor a nyuszihozta nyuszin túl a tigris a 3. darabja! Kirááály!