2010. ápr. 16.

Ezért nem kell menőzni....

Két napja posztoltam, milyen kafán alszik a kölyök éjjel.
Tegnapelőtt már jó hangosan felsírt többször, ma éjjel meg ezer év kihagyás után újra nyertünk egy kis felkelegetést.
Ugyanis már többször sírt éjjel, de egészen 5-ig nem volt gond, visszaaludt.
De 5-kor sírtsírtsírt, majd csönd. Juhéjj, alszik. Két perc múlva újra sírsírsír.
Villany fel, odamegyek a szobaajtóba. Csönd. Hát mondom megnézem már közelről, ha már idig eljöttem. Megropogtattam a lábaimat az ajtóban (mert állandóan a gyerekszobába settenkedés közben roppan a bokám, úúúgy idegesít...), szóval lépek be, erre ott áll az ágyban.
Mondtam neki hellóbelló! Szomorka kislány volt... Felvettem, ráhajtotta a vállamra a fejét, és akkor arra gondoltam: "ah,deszeretem". Aztán két perc múlva már inkább arra, hogy "ah, derohadtnehéz"...
Aztán fél órán keresztül játszottuk, hogy lefeküdt, elaludtnak nézett ki, és 5 perc múlva újra sírt és állt az ágyban.
Aztán egyszercsak elaludt.
Oszt nem is kelt fel... Bakker fél 10-ig.
De akkor is én keltettem! Áááá, el sem hiszem!
Amúgy ki akartam próbálni, hogy meddig alszik, ha hagyom, ugyanis 3/4 9-kor fektettem le, gondoltam 9-nél tovább tuti nem bírja... De bírta...

Az meg, hogy ezek után simán letettem 3/4 2-kor aludni, az már csak hab a tortán.

1 megjegyzés:

  1. Felvettem, ráhajtotta a vállamra a fejét, és akkor arra gondoltam: "ah,deszeretem". Aztán két perc múlva már inkább arra, hogy "ah, derohadtnehéz"...


    Móni, ez a két mondat világcsúcs !!!! Pontosan ez megy nálunk is az éjjeli ébredéseknél :)))))

    VálaszTörlés