Életképek

Mostanság semmi extraizgalom nincsen.
Szemfogak már nagyon közel, minden jel: takony, hőem., fehérség arra mutat. De hiába várom bármelyik napra, csak nem bukkan elő...
Így izgalom híjján csak pillanatképek maradnak:

Apa annyira izgalmasat olvas...


Najó, lehet mégis belelapozok...


Egyébként imádja ezt a nyamvad Boribont. Egyelőre csak a könyvtárból szereztük be őket, de már rendeltem egy halommal: télapóra, karácsonyra, csakúgyra...

Másik eget rengető problémánk egyébként: a haja.

Szép is, szőke is, selymes is és a szemébe is lóg.
Így két lehetőség akad megoldani a gondokat:
a) vagy hagyom, hogy lógjon neki a szemébe (lány vagy édesem, így jártál),
b) vagy levágom, de akkor garantáltan kisJózsika lesz megint.

Így inkább szenvedünk a csatokkal abban a hiszemben, hogy igazából csak pár hét/hónap átmenetet kell kibírni, amíg megnő annyira, hogy el lehessen fésülni a szeméből.
Mindenesetre kezdem megérteni a bubifejűre gyártott kislányokat...
De az enyémnek akkoris hosszú haja lesz!

Ebben a csat ügyben meg elég végletes a gyerek:
Hol kiszedi a csatokat, hajgumit, mindent, hol meg direkt berakatja (de, ha berakjuk, akkor az összesnek mennie kell... Néhányat azért el szoktam csalni, mert már így is olyan ilyenkor, mint egy karácsonyfa.)
Néha csak csendben eljátszik valahol, de már hallom is, hogy kibeszem-kibeszem. És veszi is. (Ez most amúgy a legcukibb "beszédhibája": a v helyett b-t mondd. Mint lebes - leves)

Szóltam neki, hogy vigyázz, villan a fényképező. És becsukta a szemét...



Ja és könyörgön ne kérdezze meg senki, hogy miért van minden képen az angolturiból szerzett, teljesen kinyúlt, rózsaszín pullóver rajta jó? (Nem hajlandó felvenni másikat. Amikor kimostam, és megszáradt -akkor már 3. napja nem hordta- és megmutattam neki, bakker boldogan sikongatott, hogy megvan a pulcsi... Óanyám!)