2011. jún. 13.

Mindenjó mindenszép

Ma betöltöttem a 36. hetet. (Már hogy számon tartom, mi?)
Esküszöm, még mindig úgy érzem, jobban vagyok, mint két hónapja.

Aztán hétvégén mellbe is vágott a felismerés, hogy lehet, hogy akár már csak 2 hetem van hátra (és Zsu kérlek ne kommenteld, hogy vagy már csak 1... :D ).
Node elhessegettem hamarjában ezt a gondolatot.

Így amúgy külön jó volt, hgy tegnap Kriszta nálad nyaraltunk délután, azt vettem észre, hogy ha pár órára is, de abszolút nem foglalkoztam a szüléssel, kicsi-kék-ruhákkal, és az egész "minnyá-vége-a-nyugalmamnak-újabb-2évre" problémával.

Laci persze elkezdte a kötelező zaklatást: készen van-e a kórházi csomagom, meg megterveztem-e már a szülést. Megamúgyis.
Hát a szülést? Azt meg én!

Július 8-án szeretnék szülni (mert az esik péntekre), akkor is olyan 14.00 körül fájásokkal induló szüléssel (neeeem, neeem ám magzatvizes bulival). Ekkorra Laci hazaér a munkából, Eszti felébred a délutáni alvásból, én bemegyek a kórházba és így a család hétvégén Laci szüleinél tudnak is ebédelni. (Amúgy egyszer Laci rámnézett nagy kerek szemekkel, hogy vajon Eszti 3 napig, amíg kórházban vagyok, addig vele együtt pizzát fog enni? :D Hát, remélem, nem... Persze főzök a fagyasztóba is.)
Node kb. így terveztem a dolgot.

Június végéig úgysem szülhetek, mert a doki szabin van, és amúgyis az összes korai időszakos UH szerint kihúzom a végéig. Túlhordástól most is parázom, főleg, hogy a nagy hasam miatt már elkezdődtek a "na mikor szülsz már" kérdések. Hülyét kapok, ha még egy hónap múlva is ezt kell hallgatnom... (Vagy a párját, a másik nagy klasszikust: a "megszültél már?"-t. Jajjj!)

Holnap megyünk szülésznő ügyben is a kórházba, ez a tudat úgy megnyugtat.
Úgy beszéltük meg Lacival, hogy vagy alapítványi szoba, vagy szülésznő, kb egy az összeg.
A fodrászom meg ajánlott is egyet, akiről a neten is találtam több pozitív véleményt. Így, ha minden jól megy, akkor holnap találkozunk vele (remélem szimpi lesz és meg is szerezzük magunknak.)Laci úgyis megint kihagyja ezt a szüléses dolgot.

Eszti szívem is köszöni jól van. Übergáz hisztériákat bonyolít le minden reggel olyan 1/2 7-től 8-ig, aztán elcsendesedik és onnantól elég normális egész nap.

Szobatisztasága komolyan zseniális! Teljesen problémamentes, és számomra hihetetlen még mindig.

A hétvégén volt az első nagybaleset, de az is csak azért, mert Laci pont akkor ért be, amikor szegény Eszti a bilijét próbálta kihalászni a szárító mögül (éppen előtte teregettem). És a kaki akkor már visszavonhatatlan volt. (Fúúú, és igen, igazak a hírek, hogy ölég béna a pici, cuki, rózsaszín bugyikából kakkert takarítani. Brrr...)

És pisi ügyben is tök ügyi, mert tegnap a Krisztáéknál a nagy játékban bizony becsurrant az eleje, de megállította és simán elértem vele a WC-ig, ott engedte csak ki a többit. Nagyon jó!
Valamint most már mindenhova képes pisilni. Ideértve a bal alkaromat, és a jobb cipőmet is... (najóó, lássuk be nem vagyon valami gyakorlott a Tesco-s WC-re való gyerekfelállítás ügyében... :) )

3 megjegyzés:

  1. Ok, nem írok semmit! :D :D :D Pedig akartam :D

    VálaszTörlés
  2. Tyű, tyűű, tyűűűűű!!!! Mindjárt itt van Petike!!!! Aludj sokat előre is!!! De még az is lehet, hogy éjszaka-átalvós-nyugi-baba lesz!

    A szülési terved kiváló! Hajrá!!!

    VálaszTörlés
  3. Nem valószínű, de azért persze a remény hal meg utoljára... :) Majd erről is akartam írni, de később.
    Zsu, igen ebben biztos voltam, hogy lenne mit szóvá tenned a hetekről! :P

    VálaszTörlés