Azt kell gondolnom, hogy csodálatos vagyok! (Perszepersze nem az első eset... :) )
Elmentünk Esztivel sétálni, de csak cél nélkül, mert teljesen be volt indulva.
Na ez már hiba is volt (már a célnélküliség), mert a lelkem úgy vélte, ha anya nem mondta, hova megyünk, akkor majd ő a főnök.
Így összevissza vakarózott, hogy idemenjünk, odamenjünk, vegyünk pogácsát, stb. No meg is untam a szenvedést hamar, és már a Jakótól hazairányítottam. Noés akkor elkezdődött a balhé.
Olyan bőgést rendezett, mint 6másik. És akkor már mindegy volt a "mégis mit szeretnél?" "hova menjünk?" és "miért is sírsz?" témának.
Így hazacígöltem.
Kb. 25 percbe telt az 5 perces út, ordítva.
Útközben:
Kijött a pékséges néni: Mi a baj Esztike?
A tejboltos srác: Na? Mi történt nagylány?
És a zöldségesből is vigyorogva a lányok: Mi van Eszti?
Még jó, hogy minket mindenhol ismernek.
Node a csoda: még a pulzusom sem emelkedett meg a történet hatására. Mondtam is Esztinek, hogy varázslatos anyád van, de asszem nem hallotta a bőgéstől.
Hazaérkezvén két perc alatt megnyugodott, majd megkérdeztem tőle, hogy miért is sírtál ennyire babám? Erre ő: nem tudom. Hát köszi. Mondjuk apjának a telefonban azt mondta, hogy azért sírt, mert nem akart hazajönni. Ebben lehet amúgy valami.
Emellett azonban asszem hivatalosan is bejelenthetem a nappali szobatisztaságot.
Amióta csütörtökön nem kapott pelust, azóta egyszer sem pisilt be. Kakin aggódtam ugyan, mert láthatóan nem akarta a bilibe tenni- egyszer vissza is kellett csatolni a pelust, hogy oda kakkantson- de tegnap végre megtörtént!
Kikiabált a konyhába, hogy kaki, kaki, és addigra már ki is szolgálta magát a bilin. (Én meg boldogságomban frankón odaégettem Laci kajáját, de akkoris megérte...Höhö, nekem legalábbis.)
És a játszón is frankón nyomja a fűben guggolva is, így már tényleg csak alváshoz csatoljuk a pelót.
(Komolyan kész csoda! És amúgy bitos vagyok benne, hogy ha nem járna el bölcsibe, akkor nem tartanánk itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése