Ahhh, Lacival való szombati csatangolásom alkalmával megláttam egy táskát. Olyan igazi, "szerelem első látásra" nyári táskát.
És néztem, néztem, szenyaBéb meg húzott, húzott el onnan... És annyira, de annyira szomorúvá tett a felismerés, hogy biza, ott kell hagynom.
Még egy hónapig tudnám esetleg használni, mert aztán újabb 1-1,5 évig egy Chippolino dizájnnal nyomulok úgyis... (méghozzá a pelenkázótáska sorozatból). Paff.
Hát szegény én.
Node annyira máris nem sajnáltam magam, amikor lazán elfelejtettem a hétfői mérlegelésem (ami simán annak a jele, hogy annyira csak nem izgat már a téma), de kedden megtettem. Ééés, bekövetkezett az, ami hetek óta érlelődött: már csak 7 kiló hízással büszkélkedhetek.
Ha bárki mással megtörténne, én lennék az első, akik hujujjol rajta, hogy "degáz már terhesen súlyt veszteni", de persze önmagamról van szó. Így nincs hujujuujjj...
A diéta az oka, ez egyértelmű.
De sokszor eszem egy nap, szénhidrátot is, de csak teljes kiőrlésben, hús/zöldség az simán, és epermániának köszönhetően gyümölcsszűkében sem vagyok. A kölyök meg az UH szerint vagy 600 grammot hízott odabent ezalatt.
Szóval ebbe a helyzetbe kössön bele valaki! :)
Én meg egyszerűen boldog vagyok jelenleg.
(Csak a szoptatás alatti szénhidrátéhségtől tartok egy kicsit, de ha ott hízok, akkor azt majd szopi után lefaragom ugyanígy. Most legalábbis ezt gondolom!)
Ööö meglepően jól érzem magam így a terhesség vége felé haladva.
Ez jó, csak tök gáz, mert már 6 hósan szenvedtem egy csomót, gondoltam is, hogy érek így a 9. hónapba?
De aztán véget ért a lakásfelújítás és a nagytakarításos buli, és azóta totálsemmi bajom nincs. (Najóó, kevesebbbet bírok sétálni, és néha többet pihennék, de ugye a kis gyatyamadzag nem hagy, de kb. ennyi, meg az apróságok.)
Pár hete elfelejtettem a magnéziumot is szedni rendesen, amire akkor éjszaka jöttem rá, amikor olyan ordenáré lábgörcsöt kaptam, amilyet szerintem csak terhesen képes az ember... Hangosan jajongtam és még másnap este is fájt a helye. De igazából nemsokára abba is kéne hagyni, így már nem állok rá újra.
Ma meg elkezdtük Esztivel pakolgatni a ruhakupacot. Kiválogatva az 56-62-es uniszex cuccokat. Persze Eszteremet nem ez a része kötötte le, hanem az elveszettnek hitt (amúgy általam már hónapokkal ezelőtt elpakolt) bébijátékok, babakanalak és műanyag tányérok. és be is jelentette, hogy ő is kisbaba és babakanállal fog enni a babatányérból. Mondjuk, ha az általa elfogyasztott napi mennyiséget nézem, akár indokolt is lehetett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése