Tökéletes apa meg a tökéletes lánya

Nem tudom, nem tudom. Talán tényleg nem kéne kiengedem a gyeplőt a kezemből. Még arra a nyamvadt fél órára sem?
Nos...

Nekem muszáj ma dokihoz mennem, mert csak ma jó.
Csakhogy kiderült a Dani is érkezik Kmétre, így Lacinak is programja van. Nem baj.
Az eredeti tervek szerint azzal van a gyerek, aki éppen ráér, majd passzolgatjuk. Jó kis terv ez.

Aztán a városba még együtt sétáltunk be, ahol aztán persze megszántam őket és egy fagyi kíséretében útnak engedtem a főtér fele apját és lányát.
Fagyi: amióta az utóbbi két alkalommal Eszti saját gombócot kapott, elképzelni sem képes, hogy a régi módon nyalja a tölcsérbe az apjáéből belekanalazgatott mennyiséget. Szívás...
Most is verte a fagyispultot a csokifagyiért (mert azért naív apja úgy gondolta, elkéri a tölcsért a kölöknek, aztán majd az ő áfonyás(!) fagyijának falatjaival lecsillapítja. Höhö...) Naszóval kapott egy gombóc csokifagyit a kölök is, oszt csá.

Én elindultam dokihoz, Laci meg eltalálta, hogy vigyem már magammal Eszti motorját is. Na persze, üljek is rá aztán gyorsabb lesz,nem?
Szerencsére Eszti nem is engedte, így elpályáztam hamar egyedül, cuki piros moci nélkül.

10 perc múlva telefonon helyzetjelentést küldtem, hogy kb. fél óra lesz.
A válasz: oké, jaa a kölyök már nyakig fagyis.
Anya és az evidencia: Miért nem ültetek le és figyelted a fagyiját?
Apa és az evidencia: Jaaaa, mert motorozás közben ette.
Jesszus... Miért is hagytad? Na mindegy, majd megyek.

Doki kicsit elhúzodott, kb. 15 perccel. Már csörgött a telóm vizsgálat közben, de csak a szemem forgattam, hogy készen vagyok tőlük.

Mire kiértem, már a rendelőben vártak. Apja és lánya.

Kölök hóttmocskos, a gatyáján tenyérnyi fagyifolt, a segge olyan koszos, mint aki beszart, a fejére körbe rászáradva a csoki ééés nincsen rajta szemüveg.
"Jaa, hát az eltört!"

Na mondom ez aztán a teljesítmény fél óra alatt.

Persze Laci feje már lila volt, mert amúgy is utálja a 0km követ.
Mert az veszélyes. - Hát az.
Minek megyünk oda mindig? - Mert egy csomó kissrác van és Eszti is imádja.
Eszti az első nekifutásra fejreborult és bőgött vagy 10 percet. - Jó, legalább megtudod, hogy nem lehet rá 100%-ban vigyázni.
És amúgyis...

Amúgy meg pisilt? Kérdezem- egyébként a történteken halál jól szórakozva. "Áááá, vazze annyit, hogy majdnem lehuggyantotta még az én cipőmet is."

Na ezek után 2 perccel, amikor én már szénné röhögtem magam, jött a telefon, hogy Dani készenlétben, lehet menni sörözni. Hát boldogan küldtem el Lacit egy kis stresszoldásra!

De azt nyomatékosan kértem, hogy ne úgy jöjjön már haza, mint legutóbb, amikor:
a) nem sikerült bejutnia kulccsal a bejárati ajtón - igen, mert nem volt bezárva,
b) nem sikerült zökkenőmentesen cipőt levenni, vizet engedni és egyéb - hang alapján beazonosíthatatlan dolgokat művelni a konyhában,
c) viszont sikerült úgy becsukni a háló ajtaját, hogy kimentem megnézni, hogy ezek után egyáltalán él-e még. (Már az ajtó... Lacit én terveztem kinyírni.)

Szóval talán ennél finomabb lesz a ma éjszaka...