És be kell számolnom egy megrendítő felismerésről: ejha, biza manipuláció.
Na nem is kicsi!
De annyira röhejes és persze baromi jól kitalált az egész, hogy inkább büszkeséggel tölt el, milyen okos a gyerek.
Nanáhogy büszkeség, mert jellemzően nem velem csinálja.
Lacival tudnak "kedveset" vitázni, mely viták valahogy mindig a számítógépezés és a telefonozás témakörben mozognak.
Laci telefonja a szekrényen a nappali ajtaja mellett. Elérhetetlen. Viszont érintőképernyős játékokkal, színekkel és mindennel felszerelt, így baromi vonzó.
Néha lehet vele játszani is, de csakis apával együtt. Mármint, ha apának van kedve...
Kölök iszonyat hamar rájött erre, ezért nem kérdezi meg, hogy apa telefonozunk-e. Hanem:
Apa, szállj le kanapéról. Szállj le! (Apa lusta desznyó és nem száll.)
Apa gyere! (Neeeem, apa még mindig hiszi, hogy a gyerek megunja.)
Apa neked kemény a kanapé. Gyere puha a szőnyeg. Jó neked puha szőnyeg. (Apának ekkor már gyanús, hogy ez nem hagyja annyiban, valamit akar, leszáll.)
Apa gyere ide! (Eddigre a kölykec már észrevétlenül a polc alá settenkedett.)
Majd apa odaér a... puha szőnyegen, és Eszti már boldogan kiáltja is: Telefonozuuuuunk!!
Ennél másabb kategória, amikor kepeszt felfele a szgéphez az apja ölébe.
Apa számítózzunk!
"Nem számítózunk, apa is befejezi inkább."
Apa szeretlek. :)Plusz apa combjára cuppanó két puszi...
Hehehehehehehe!! Én ilyenkor csak röhögök. Nesze neked szívtelen, könyörtelen apa! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése