2011. jún. 21.

Az év legborzalmasabb éjjele/nappala/ majd újabb éjjele

Első nap éjszaka:
Eszti este 10 órától kezdve sírt. Folyamatosan. Ilyen még sosem volt, hogy megvígasztalhatatlan. Ott álltunk, fogtuk, néztük, simogattuk, ölelgettük és semmi. És nagy vonalakban egész éjjel így ment. Én aludtam kb. 4 órát 3 részletben, Laci szerintem 5-öt.
Ennek megfelelően a kialvatlanságtól a tegnapi nap egy nagy adag tragédia volt. Egész nap bőgött, de szegénykém úgy lazán mindenen. Ha a jobb cipőjére néztem rá először azért, ha a bal zokniját kapta meg először, akkor azért. És viseltem, viseltem, mert hát oka van...

A ma éjszaka verte az előzőt.
Már negyed 10-től bőgés, bőgés, bőgés, így velem aludt ma is a kanapén, ahol annyit nyertem az ügyön, hogy amikor elkezde a nyüsszentést és megsimogattam, akkor előfordult, hogy abbahagyta.
A helyzet amúgy durva volt, mert 2-3 percenként nyüsszentett. Egyszer ki is borult olyan éjfél tájban, akkor újabb 30 perces sírást rendezett, ekkor persze már Laci is próbálkozott. De semmi. Így talán 1-1 órákat aludt egyben, a többit zavarva a nehézlégzéstől és horkolástól.

A dolog szépsége: a tegnap éjszaka kapcsán jöttem rá, hogy a pecsába, ennek a kölöknek fáj valamilye. Mert még sosem tapasztaltunk ilyet, na. A fogai is csak úgy kijöttek kisebb taknyokkal karöltve, de nem fájdalommal.

Korábban azt gondoltam, hogy az egész balhé oka a közel egy hete tartó horkolása. Ez erősödött fel annyira, hogy nem tud aludni tőle, közben meg azért előhalásztam a porszívót is, hátha nátha, de nulla cucc jött belőle. Szóval nem az.

Rögtön temettem is a kölyköt: biztonfix, hogy orrmandula és ki kell venni, és atyaég, hogy oldjuk meg, és már a szülésig ilyen éjjeleink lesznek, és vég és minden.
Már szereztem is időpontot fül-orr-gégészhez a nagy optimizmusom közben.

Mára a helyzet úgy áll, hogy délelőtt 10-re már 3* feküdt le aludni, ébren töltött órái szám kb. 2, az is csak azért, mert el kellett mennünk a zöldségesbe és ez megnövelte az adatot vagy fél órával.

Nos, nem mondanám, hogy nyugodt vagyok, elég furán néz ki ez az egész.
Ráadásul tudtam, hogy eljön az idő, amikor tényleg beteg lesz és el kell vinnem a nyominger gyerekdokinőhöz. Hááát, nem tudom, fog-e értelmeset mondani erre.

5 megjegyzés:

  1. Ó szegény kiscica :((( (és szegény ti, hogy nem alszotok).
    Gondolom kérdeztétek, hogy fáj-e valamije. Nem mondott semmit? Drukkolok, hogy szülésig megoldódjon a dolog!!

    VálaszTörlés
  2. Akkor ezek szerint még nem voltatok a dokinál. majd írj, hogy mi volt az ok.
    Egyébként azt hallottam, hogy ha egy gyerek vigasztalhatatlanul sír, akkor a dokik a fülére gyanakszanak általában. Ezt egy gyerekdoki mondta.
    Nálunk a szüléskor Laurának is épp fülbaja volt, és előtte csak sírt és sírt, és nem tudtam miért.

    VálaszTörlés
  3. Puszi a cukor kis kobakra! Gyors gyógyulást, és jobb éjszakát nektek!

    VálaszTörlés
  4. Remélem jobban van Esztike és aludtatok is szépen az éjjel!!!millió gyógypuszi!

    VálaszTörlés
  5. Köszi lányok!
    Jaja Hajnika, ez is benne volt jócskán! Hogy kérdeztük: fáj valamid? Válasz: Nem. Mi meg simán elhittük, hiszen tud beszélni, nem?
    És azóta sem mondja...
    Most hogy írod Anna, én is emlékszem, hogy olvastam valahol ilyet.
    Persze most úgy néz ki, hogy inkább a torka.

    VálaszTörlés