Az életem egy változás. Pont most.
Így ennek eredményeképpen kb. 4 órát aludtam az éjjel. Sosem voltam fent 2 óránál többet, most nem aludtam annyit egyben kb.
Szóval agyalás agyalás hátán, ez tette ki az iccakát, de megérte. Ma reggelre döntés született minden problémában.
A) A tanfolyam. Nem tudom befejezni. Abbahagyom. Ennyi.
Igazából még csak rosszul sem érzem magam miatta, így ez egy igazi jelzés a döntés helyességére.
Egyedül Lacitól tartottam, hogy nem fogja megsimogatni az okos buksimat, hogy ezt kiötöltem, de meglepően jól reagált, amikor előhozakodtam vele. Egyébként egy hete érlelgetem a gondolatot.
A legnagyobb gáz, hogy augusztus végén kezdődik újra és én nem fogok tudni ott ülni szombat délelőttönként a vizsgákra felkészülni. És bazi nehéz a tananyag, enélkül meg tanulás nélkül esélytelen lenne az egész. Ehhez képest viszont nagyon sok a vizsgadíj, márhogy csak úgy „hátha” alapon bevállaljam. Így nem vállalom be.
Amúgy is egyre nagyobb teher volt rajtam mostanában, hogy majd egy pár hónapos kismakit itt kell hagyjak napokra (mert egy nap van 2 vizsga egymás után, kb. du. 3-ig), úgy érzem ez most nem lehet az én önmegvalósításom ideje, a másik fontosabb.
Ennyi.
A legoptimálisabb az lenne, ha halasztásban megoldhatnám, ennek még utána kell érdeklődnöm (min. esélyt látok rá).
B) A másik pedig az én drágakincsem bölcsije. Bizabiza. Ide lyukadtunk ki.
Volt egy családi napközi, aminek elég kedvező feltételei voltak (vagyis legkedvezőbb árai), így szeptembertől szerettük volna, hogy legalább pár napra Eszti oda eljárjon.
Az ok pedig a legkevésbbé sem az, hogy megszabaduljak tőle, hanem az, hogy annyira, de annyira közösségi gyerek. Hihetetlen módon mászik a másik kölykökre, hozza-viszi őket, kiosztja (hát jó, ez cikis, de ezt csinálja).
A döntés akkor vált ezer %-ká, amikor a múltkor a 0 kmkőnél egy egész bandát verbuvált maga köré, akikkel aztán sikítozva játszottak. Szóval, ha ezt látja az ember, akkor félreteszi a „deállandóanbeteglesz” félelmét, és a pszichológusok abszolút tuti javaslatát is mellényzsebbe vágja (miszerint anyja majma maradjon a gyerek egészen 4 éves koráig – kb. amúgy minden téren.) Szóval érzésem szerint Esztinek kell a társaság.
Ugye állami elhelyezésre lehetőség sincs, így marad a magán.
Tegnap elemtünk megnézni a helyet. Szipi-szupi, kiscsoport meg minden, amit akarsz. Egyetlen egy nagy hátránya van: Szolnoki út.
Egyrészt király, mert Lacinak melóba pont útba esik, de nekem… Iszonyat messze van.
És a dilemma, amely nem hagyott aludni: mikor-hogyan kezdjünk. Javasolták ugyanis, hogy már hamarabb vigyük el, ne a testvér születése után nem sokkal indítsuk a projektet. Érthető tényállás persze, csak gondolkodtató.
No a 4 óra éjszakai fentlét meg is hozta az eredményét ennek is: Már kedden nekivágunk, és fél napot ott fog tölteni Eszti. Egyelőre heti kétszer, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
Mesebeli izgalmak, mi?
Persze a bölcsi buli csupa kérdőjel, hogy "debiztosjólteszem-e", de valahogy azt kapom válasznak mindig, hogy igen. Így inkább iszom egy lájtos szmötyikávét, és legközelebb már alszom éjszaka.
Hidd el, Móni, bennem néha még most is felmerül, hogy "vajon jól tettük-e?", amikor mindenütt azt olvasom, hogy egy ekkora gyereknek még az anyja mellett a helye, de aztán meglátom a kis vigyori buksiját, ahogy kijön a bölcsiből, meg meséli, hogy kikkel játszott, és kik voltak ott, és akkor rájövök, hogy csak én ismerem már a legjobban a gyerekem, és tudom, hogy kell neki a társaság. Persze ha néha itthon marad, akkor az jó mindkettőnknek, de hosszú távon már kevés vagyok neki. Főleg, hogy mióta Oli megvan, kicsit nehezebben mozgunk társaságba, és macerásabbá vált egy játszóterezést is összehozni... szóval hallgass a megérzéseidre a nagyokosok helyett :D
VálaszTörlésKatóci is megy szeptemberben bölcsibe. (Vissza kell mennem dolgozni.) Szerintem én nehezebben viselem majd, mint ő. Mindig arra gondolok, hogy én is voltam bölcsis, mégsem lettem egy elvetemült :))
VálaszTörlésÁááá meg sem szólalok. Épp most ríttam, h milyen korán bölcsis lett Marci, és hogy mennyire nem kellett volna, akkor talán nem lenne ennyire beteg. De van, hogy az élet felülírja a dolgokat. Ahogy nézem nálatok is felülírta. Max ha nagyon nem érzed a boldogságot, kiveszed... osztán úgyis lesz valahogy :-) Donvör (egy broncho vaxom kúrát esetleg beszélj át a háziorvosotokkal, ha f.s.l a betegségektől)
VálaszTörlésMajd néhány hét, hónap vagy év múlva kiderül, hogy helyes volt-e a döntésetek. Az élt sokszor nem úgy alakul, ahogyan tervezzük. Most így gondoljátok. Lehet, hogy bejön. Lehet, hogy nem. Akkor majd jöhet az újratervezés. Végül is normális szülő mindig a legjobbat szeretné a gyerekének. Ki így, ki úgy. Egy próbát megér.
VálaszTörlés