A részletes első nap

Nohát senki nem ússza meg a részletes tájékoztatást a tegnapról.
Persze tudom, hogy némelyek meg alig várják!

Előszöris az egyik legnagyobb problámát a reggeli felkelés jelentette. Vagyis hogyan fogjuk a 8-ig alvót 1/2 7-kor felverni úgy, hogy még értelmes lény is legyen belőle.

Node zseniálisan alakítottunk, ugyanis péntek óta egyre korábban fektettük le, így tegnapra teljesen átállt az este 8-as fekvésre.
Gondoltam így is kelteni kell majd, de 1/2 7-kor kipattant a szeme (mindig ezt csinálja, ha valami izgalom készülődik), így hamar meg is oldódott a gond.

Elvittük reggel bölcsibe és délben mentem érte (mert persze nem hívtak fel, hogy gond lenne). Amikor meglátott, éppen tömeges fogmosásban voltak a gyerkők, és Esztinek az első szava hozzám: hol a fogkefém?
Noigen, nekem is hiányoztál... :)

Állítólag Eszti egy tündér volt egész nap, így gondoltam elviszem haza. Naja, vittem is, konkrétan fizikai erőszakot alkalmazva... Hát nem akart jönni.

Meg is beszéltük a gondozónőkkel, hogy csütörtökön akár már ott is alhatna. Ok.

Egészen hazáig próbáltam kiszedni Esztiből egy pár információ morzsát, hogy mégis mi történt vele a nap folyamán, de semmi. Eleinte azt mondogatta, hogy nem mondom el, majd otthon., majd aztán itthon sem. Mondom defrankó, otthagytam, aztán azt sem tudom, evett-e, ivott-e, játszott-e vagymivan...

Később kiderült, hogy a szótlanság nekem szól, a fene tudja miért volt besértődve, hogy otthagytam, vagy mert elhoztam, de mindegy is, szerencsére abszolút nem tud meghatni ez a viselkedése. Úgy vagyok vele, hogy úgyis megnyugszik előbb-utóbb, akkor meg nem túráztatom magam hülyeségeken.

Apa hazajött délután és most hogy személyének, vagy a déditől hozott bodzaszörpjének volt köszönhető, nem tudom, de szépen megeredt a lánya nyelve: evett levest, meg husit, meg krumpli, meg játszott a kék motorral, és nem homokozott, mert le volt fedve valami kékkel.
És hogy máskor is megy bölcsibe.

Szóval elértem, hogy velem undokbéka volt, a kezemet sem fogta meg az utcán, és pitypangfújást is csak apával lehetett megvalósítani, de mint mondtam, majd megunja. És lőn, ma már semmi baja velem.

Majd lesz holnap... :)

Amúgy ma reggel újra szemkipattanós fél 7-es kelés, és:
Apa hova megy?
Dolgozni a munkahelyére.
Akkor én is megyek bölcsibe.

Így azt gondolom, egyelőre jól áll a helyzet.

Tudom, tudom, ismerem a két hetes lélektani határt, de mivel Eszti egyelőre heti két napot megy csak, nem tudom, mikor jön el nálunk ez a visszaesés majd. Bár azért újabb körös rettegéem van a holnaptól, amikor ott is alszik majd. Vagy nem. Vagy fogalmam sincs, mi várható...