Pénteki orvosos

A cukorámokfutásom kezd a végéhez kezd közeledni.

Az eddig oly sikeresen elcsalt EKG miatt, a háziorvosomhoz elbattyogtam pénteken délben. Hát marha nagy élmény volt!
Az hagyján, hogy folyamatosan lelki támogatást nyújtottam az asszisztensnőnek, aki végig szidta a dokinőt. De...

Duma közben rámcsatolta a tappancsokat, és feküdjek hanyatt. Mondom ne vicceljen már, nem tudok hanyatt feküdni tartósan már 7 hónapja. Erre ő: miért? Bááázzzz... Há'nemtom, lehet bazinagy a hasam. Pl.
Amúgy a seggem miatt, de ebbe ne menjünk bele. Nojó, akkor csak addig legyek majd hanyatt, amíg beméri. Ok! Elkezdi, a szívem persze majd kiugrik, mert baszarok, úgy fáj, a pulzusom az egekben, mert alig bírok úgy feküdni, erre... Jajhoppá, elfogyott a papír. Mondom fasza!

Fekszem hanyatt továbbra is abban a boldog tudatban, hogy ez minnyá előkotor egy adag másik papírt, ahogyan az jobb helyeken lenni szokott. De nem. Nincs papír...

Ne szívasson már, rohangál fel s alá, mint a mérgezett egér, közben persze nem az én seggem állapotával törődik, hanem a dokinőt szidja. Mondom jóvan, keziccsókolom, akkor oldalra fordulok.

Jól is tettem, mert kiderült, hogy esze ágában sincs leszedni rólam a tappancsokat, "nem lesz attól semmi baja" címszóval. Egészen addig, amíg valakit elküld a boltba papírért, és amely valaki 15 perc múlvára ígéri magát. Ahhdekirály, de aztán mázli, mert 5 perc múlva sikerült előtúrnia egy adag nyavajás EKG papírt. Nem kérdés, hogy kipurcantam volna addigra hanyatt fekve.

Majd így, oldalt fekve megcsinálta az EKG-t.
Éssss, a "nemlesztőlesemmibaja" tappancsok min. 1 hétig maradandó nyomot hagytak az oldalamon. Tökre olyan, mintha kiszívták volna. Neeem, végülis bajom az tényleg nem lett. És legalább az eredményemet tankönyvinek minősítette a dokinő. Aki később jól megvizsgált belgyógyászatilag (vagyis belenézett a torkomba fapálcával. :) )

Mindegy, pecsét megszerezve és legalább rákérdeztem, hogy nem gáz-e a diéta alatt a vizeletben talált cukor. Szerinte tökre nem, simán bekerül. Kafa, kafa, de akkor miért is kell minden alkalommal ellenőriztetnem a védőnőnél? Sebaj! Ezen is túlteszem magam.
Azt javasolta, menjek el éhgyomros vérvételre, és ha gáz van, akkor azon úgyis látszik. Okézsoké, ez még belefér.
Hazafele azért rendesen meghívtam magam fél killa eperre. Hát ilyen trauma után...

Délután aztán konzultáltam az én dokimmal is, akinek a véleményét címszavakban írom le:
a) 7,5 a határ, tehát a 6,8 az simán bent van. Ha átmentem, akkor átmentem.
b) A védőnők hülyék.
c) Az uhus néni egy asszisztens.
d) És amúgyis diétázzak, ha nincs jobb dolgom.
(A magzatvizet egy icipicit találta többnek egy átlagos szintnél.)

Szóval köszönöm a mindenkinek, aki mindenki mást mond!

Így cukor-fronton egy hét alatt az alábbi szintre jutottam:

Ma elmentem levetetni az éhgyomros vért. Holnap meglesz az eredmény.
Ha gáz, akkor méregetős diéta, ha nem gáz, akkor simán szénhidrátszegény étrend.
(Ez utóbbit nem merem elhagyni, mert ez az egyetlen esélyem, hogy ne nőjön óriásira a hasam. Hátha mégis az UH-s néninek van igaza a 4-ből.)
Aztán 2 hét múlva úgyis vissza kell mennem kontroll UH-ra, oszt kész.

Megjegyzem maximálisan elégedett vagyok a helyzettel, mert a ma reggeli mérlegelésem ugyanazt a 60 kilót adta, amit a 3 héttel ezelőtti. Mivel nem éhezem és még jobban is érzem magam, nem bánom, hogy össze-vissza kavartak egy kört. Akárhogyan is van.