Csütörtöki bölcsi óta ugye általában nem kap pelust.
És szép az élet bilibepisvel.
Node nem semmi módokon.
Egyik reggel Eszti felkelt, kicsattogott a nappaliba, mondom neki megyek hozom a tejet, jó?
Persze még eleve alig látok ki a fejemből, de két deci tej mikróban melegítése nem egy nagy feladat (mármint időben), és mire visszaértem a szobába: Eszti tökpucérra vetkőzve, pelenka a földön, ő meg a bilin csücsül és csorgat ezerrel.
Így akkor és ott rájöttem, hogy ezt is be kell vennem a reggeli programba.
Azóta is általában száraz pelussal ébred, illetve amikor anyuék elvitték játszóházba, hát nem nagyon pisilt bele a pelenkába, nagyját hazahozta.
Tegnap arborétum: szintén dobtunk rá pelust, azért biztosamifix, de szólt, hogy pisilek pelenkába. Mi meg: akkor gyere levesszük és majd pisilsz a fűbe.
Ennek örültem is -volna- mert jó, hogy Laci ott volt és így próbáljuk megtanítani a felkapós módszerrel pisiltetésre. (És nem nekem kell emelve tartani percekig, amíg még nem érti, mi ez az egész.)
De nem jött be, úgy nem pisil, majd egyedül. No ezen a kijelentésen meglepődni sem tudtunk.
Szóval akkor pisiljél! Először állva gondolta, de kértem, hogy a multidrága cipikét azért ne foltozzuk már össze cuki sárga hugyeszmugyesszel, ezt most guggolva kell. És kisebb várakozás után, sikerült is.
(Persze én guggolva drukkoltam, Laci meg azonnal fotózott. Hát igen, ez nekünk még nagy élmény. :) Meghát halál vicces a kis puciseggű a fűben, na! :D )
Ja, nem kell aggódni az őrületes pisisztorik miatt... a blogoldal képezi ugyanis a gyerek zsarolási alapját 16 éves korában. ("Dehogy mész a Szigetre, mert nyilvánossá teszem a facebookon a gyerekkori sztorijaidat!")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése