2010. febr. 10.

Totttál készen

Ma újra anyakikészítés.... Azért, ami sok az sok...
Aki szórakozni olvasgat, az a mai posztra rá se nézzen!

Ugyanazt leművelte, amit egy hete is. Korábban azért ez nem volt rendszeres. Olyan oltári megabalhét csapott, hogy megint csak néztem. Már megveregettem a saját vállamat, hogy milyen ügyes vagyok hisztikezelésben, de ezek szerint csak nem ment zökkenőmentesen...
Amúgy ma már eljutottuk arra a szintre, hogy reggelit sem eszik. Kenyér szar, joghurt szar, babatej szar... más meg nincs...
Gondoltam így jártál.. Vagy inkább én jártam így. Ugyanis Eszterem minden valószínűség szerint éhes (naná, egy reggeli szopival délig azért kemény!), de akárhányszor raktam vissza az etetőszékbe, nem evett...
Ebédet kajált (no persze - babakaja...), aztán 20 perc visítás után elaludt (pedig kicsit reménykedtem, hogy megúszom 10 perc alatt.)
Kúvára elegem van ebből az egész kajaszarakodásból. Mert persze, ha hagyom, hogy akkó nem eszel: akkor egyszerűen nem lehet vele bírni délig, ha délben nem eszik, akkor meg képes 40 percet aludni emiatt... Totális patthelyzet!

3 megjegyzés:

  1. Húúú, szegény te, sajnos tanácsot adni nem tudok, de lélekben veled vagyok!

    VálaszTörlés
  2. Na, azt meg elfelejtettem mondani, hogy vannak olyan napok, amikor Kata semmi mást nem hajlandó enni, mint banánt és mandarint! (szerinted az én lányom? :))

    VálaszTörlés
  3. Neeeeem! Az valami csere-gyerek! Az tuti!! :D
    Sebaj, túléljük ezt is, csak tegnap taccsra vágott!

    VálaszTörlés