2010. dec. 13.

Végre előkerült a szánkó

Óboldogság a köbön! Szombaton lelkes palacsintasütögetés közben elkezdett esni a hó. Gondoltam unottan: csak a szokásos, mindjárt átvált esőbe.
De nem! És amikor Eszti felébredt, mondom menjünk is gyorsangyorsan. Kell joghurt? Neeem. Jóvan, akkor legalább hamarabb elindulunk.

Hó zuhog ezerrel, Eszti első igazi hóélménye.
Mondom király, mi? Hóóóó.
Eszti: óóóó.
Mondom baba: hhhhhóóóó.
Eszti: óóóó.
Mondom esik a... Áhagyjuk... :)

Elmentünk az Univerbe, ez volt az alap (mert továbbra is úgy gondoltam, mindjárt eláll.). Gyönyörű nagy pelyhek, Eszti élvezte nagyon, csakis a hóban volt hajlandó jönni, kivéve egy alkalmat a bolt előtt, ahol annak rendje s módja szerint eltaknyolt a sárban. Ezért jó a fehér kabát...

No bemegyünk, bevásárolunk, eltúlozzuk. (10 %-os akció: vettem egy rakat cuccot, megszakadok, menjünk haza, muszáj letenni a motyót.)
Hazafele kölök még egyszer elcsúszott, naná, hogy nem a hóban, friss hó nem csúszik. Most már a fehér sapka is kampec...)

Hazaérünk, még mindig zuhog a hó. Laci nagy nyugalomban pihent itthon a hátaközepére kívánt szombati meló után. Azt hitte, ez így is marad. De csalódnia kellett.

Ugyanis hazaesett a család 4 szatyorral, és egy szakadt, sáros gyerekkel.
Béb azonnalöltözzél,anyukádékhozmenjél a szánkóért. Siesssiess, amígesik a hó... Érted a hhhhó (ja, te ki tudod mondani.)

Szegényem meg sem tudott szólalni, jóférjként kocsiba pattant és elviharzott szánkóért.

Én addig olyan fontos dolgokkal töltöttem az időt, mint:

a) gyerek kitakarítása a sárból,
b) gyerek uzsonnapozícióba ültetése az asztalnál,
c) drága cipők impregnálása,
d) uzsonnázott gyerek overállba zsuppolása,
e) apa lépcsőházajtóban történő lelkes várása.

Apa megjött a szánkóval. nekivágtunk össznépileg és juhéjj! Végre az én kölyköm is szánkózott. Abszolút élvezte, minden pozícióban kipróbálta (húzta- kizárólag egyedül, tolta, ülte) király volt na!

No és kérdés, hogy mennyiben érte meg a buli.

Egy óra múlva hazajöttünk, Eszti a lépcsőházajtóban, ohne kesztyű és már 10 perce gyűri a havat. Mondtam neki, ha nem vesz kesztyűt, felmegyünk. Nem vett, és felvittem a sivító, lefagyottkezűt, aki még kb. 3/4 órán keresztül verte itthon a hoppot.
Ógolyóóóó, nemveszemleazoveállt, fetrengek- a-földön, nemveszemleasapkát, Micitakarok számítógépen... hát valahogy így...

És másnapra elolvadt.

2 megjegyzés:

  1. Az én fiam is szokott órákat! hancúrozni a hóban vizes kesztyűben vagy anélkül, vizes overálban, cipőben, izzadt-vizes garbóban, néha sál nélkül és láss csodát: soha nem lett semmi baja! Én már nem is foglalkozok vele. Ha neki jólesik...
    Amúgy jó volt olvasni az élménybeszámolódat.

    VálaszTörlés
  2. a) én is fáztam.
    b) ha azt mondom kesztyű, akkor kesztyű. :)

    VálaszTörlés