A fánkom meg a hintapalintás bébim

Életem egy rohanás.
No sebaj, majd elmúlik.

Tegnap még az alvásidőt is pár apróság beszerzésére kellett fordítanom (megvenni, kölykec hiányzó kb. 112. ajándékát, elfogyott a csomagoló meg egyebek).
Szép idő volt vagy 8 fok, mondom meg is érdemlem a kürtös kalácsomat a karácsonyi vásárban. (Mivel egész délelőtt takarítottam és főztem.)
Aztán megláttam a minifánkokat. Úúú, na nekem az kell. Elcseszett ötlet volt, mert 10 fánk volt felhalmozva egy mini tálcára és én eltökéltem, hogy menet közben fogom enni.
Miközben a szembeszél az összes porcukrot a kabátomra és a gatyámra fújta (az nem jön ám csak úgy le söprögetéssel) és a baracklekvárt lecsöpögtettem a cipőmre (höhö, mi az nekem, éppen előtte impregnáltam...) Noszóval kinézek, mint egy félidióta, de nem adom fel, benyomom a fánkokat.
Közben látok vagy 3 hajléktalant, amitől külön rosszul érzem magam, hogy én 500 Ft-ot dobtam ki az ablakon, miközben más a kukából étkezik. Viszont egyik sem jött oda pénzt lejmolni, így nem tudtam enyhíteni a lelkiismeretfurdalásomon.

Mindenesetre megettem mindent, megvettem mindent és aztán szépen hazaballagtam és nyűttük tovább a napot (Metró-dédi-Tesco). Szóval nem éppen ráérősben.

Jaaa, de hogy ez senkit sem?
No és hát.... ez volt a hinta-palinta bevezetőm. Sikeres, mi?

Szóval Esztim a világcukorkám.
Hinta palintát tudja a legügyesebben elénekelni.
Mielőtt bárkinek is a tökéletesség illúziója támadna, bevezetésként elmondanám, a dolog szó szerint így hangzik:

Inta-palinta
Jégi du
Kiskatu
Ugonyányú (igenigen kedveskéim: ez az "Ugorj a Dunába..." :) )
Zsupsz

És iszonyat nehéz levideózni, mert felszólításra nem énekli el, csak úgy magában dudorászva. Illetve most nagy és erős apa luxus szolgáltatásait kihasználva...

hinta palinta 1.

hinta palinta 2.