Tescobusz

A poén viszont.
A megint öngyilkos merénylet: Tesco.
Egyrészt a buszra mindig vagy negyed órát kell várni. -20 fokban amúgy is gáz, meg Eszti sem a türelem mintaképe a buszváróban.
Arról meg, hogy egyedül megyünk egy ekkkkkkora bóóótba, na arról ne is meséljek.

Szóval ülünk a buszon, és csak szállnak fel, csak szállnak fel, apám 100ezer ember volt, nem is értettem, hogyhogy (mi mindig délután megyünk, akkor nincsenek sokan), na mindegy.

Mellettünk egy mamesz, természetesen a "jajdeédes, és milyenszép, és dekedves kislány" szöveggel. Hát mit mondjak, már ismerem, de azért kedvesen mosolygok, majd csak megérkezünk.
Majd nénike: "jaj, de szép fogai vannak!" És közelebb hajol titokzatoskodva: "Ezt csak magának mondom, de nagyon nagyok elöl a fogai".
Nagyon, nagyon közel voltam ahhoz, hogy elröhögjem magam.

Nagyok a fogai? És mit csináljak vele? Üssem ki őket elölről?
Ráadásul szegény gyerekben szerintem a felső fogacskái a legszebbek. Szépen állnak, szabályosak... Még most is röhögnöm kell.

Persze nyomi nénike beleültette a fülembe a bogarat és nézem itthon: "mutasd Eszti a fogadat! Ááá, semmmi! Hülye volt a néni". Mire a kölyök: hülye, hülye... Na klafa, még eredményes is volt a kaland: gyerekre is ragadt valami.

Amúgy meg eredményes is volt, mert ezzel az úttal szereztem be az utolsó karácsonyi ajándékot is. Ójeee, még 2 apróság van hátra, de azokat akármikor megvehetem. Szóval király vagyok!