Hiányposzt

Nem kell azt hinni, hogy anno nem írtam meg ezt a posztot a koraterheségi problémáimról (vagy hát nekem nem okozott nagy problémákat, de Lacinak... ajajj... :) )

Az iméni eset csak egy példa lesz a legzűrösebb időkről.
Hozzá kell tennem, egy panasz szavam nincs, mert az első 12 hétben egyszer sem hánytam viszont keményen utálkoztam úgy kb. a 8-tól a 10. hétig (abszolut nem gáz intervallum szerintem). Szóval mondhatnánk, hogy olcsón megúsztam, nem úgy a drágaférjem, aki biza sok mindenen elgondolkozott ezekben a hetekben... :)

Egyik hétvégén anyuék jöttek, Lacival mentünk. Ahogyan az lenni szokott.
Már előző nap a TVPaprikán valami kagylós borzalmat nézve eltaláltam, hogy nekem biza másnap hal kell.
Laci még el is gondolkodott, hova menjünk, ki is tökölve a Sasfészket, dehát úgy voltam vele, hogy azért nehogymár a legújabb hoppom miatt étterembe loholjunk (mert ezt asszem hallgathatnám még évekig...), menjünk fel a Malomban a kajázókhoz, ott csak lesz valahol.

Így is lett: másnap alvásidőben Malom. Kb. 10 féle kajázó. Sétálom őket körbe jobbról balra, majd balról jobbra. És óriási a meglepetés, amikor kinyögöm: Hát minden szar.
Laci szeme keresztbe. Megijedek, mondom, huhh, talán egy görög saláta jó lesz. És el is viharzok megvenni. No drágaférj is csak a Mcdóig jut, visszatér 3 sajtburgerrel.
Megeszem a salátát, Laci is 2,5 burgert: meghagy egy felet: "csak, mert ismerlek" alapon. Be is nyomom. Kólával. Jaa, hogy hal, na olyat nem látott a gyomrom. Sebaj.

Következő napirendi pont: kávézó.
Jaaa, hogy attól pont hánynom kell 3 hete. Sebaj, tökös csaj vagyok (ekkor még azt hiszem...)
Beülünk, nekem a változatosság kedvéért nem tetszik semmi.
Laci kikéri a kávét és egy csokis mousse-t, amelyet pofátlanul nagy étvággyal lapátol. Majd persze kínálgat, hogyezmilyenfrankó.
Én már nehezen viselem:

-Béb, amúgy ha már ilyen jól érzed magad, nem ülnél át egy másik asztalhoz a büdös vackaiddal?
- Nem, de tényleg nem kérsz?
- Fúúúj, neeem, nekem más tetszik. (És ekkor már élénken szemezek a szembenlévő mozi pattogatott kukoricásával - márminthogy nem az árussal... a kukival. Márminthogy a pattogatottal...) Béb, én pattogatott kukit szeretnék enni!
- Mooost? És be akarod ide hozni?
- Nem, tényleg. Akkor veszel?
- Nem bakker nem kapsz 1000ért patt. kukit, hogy aztán 3 szem után kiköpdösd!
- De nem fogooom, naaaa... Eskübecsszó... Léccci!
- Akkor lemegyünk a CBA-ba és kapsz zacsisat. Ha nem kell, azt legalább becsomagolhatjuk.
- Jó.

Büdi kávé/mousse eltüntetve, lemegyünk a CBA-ba, ahol természetesen nyoma sincs zacsis kukinak. Így boldogtalanul elmajszolok egy csökkentett zsírtartalmú és mesterséges ízfokozó mentes Verdás Chipset. Jószar. Természetesen ezt közlöm is több soron Lacival.

Este fekszünk az ágyban. Drágaférj óvatosan tudakolja, hogy akkor mégis meddig tarthat ez az időszak pontosan? Mert ő biza már a szeneslapáton gondolkodik.
Tájékoztatom, hogy kisebb mázlival 3 hét, és amúgy sem szénnel fűtünk, így inkább aludjon.

És ez csak egy sztori a sok közül. És amúgy is már vége. Köszi jól vagyok. És a így már a házasságunk is... :)