Macikávé

Ezám a mi gyerekünk!
Biztonfix, hogy az!
Mámeg kávézik.

Laci már 2. hete itthon van, így új szokásos alakultak ki reggel (szigorúan a nagyágyban a fejünkön ugrálás után): apával kávézás.

Hát apa szív, na, hiszen a dolog eleinte abból állt, hogy Eszti megállapította a konyha közepén, hogy: apa kábézik.

Aztán pár nap múlva: keberem apa kábéját. Jó, keverd.

Később: Megitatom apát. Jó, gyere itass. (Roppant "kényelmes" módja a kávézásnak: a habtapin ülve fél ujjal segítve a kölyköt, nehogy a nyakadba borítsa és még élvezd is a feelinget.) Na mindegy, én a háttérben röhögök rajtuk.

Aztán tegnap jött a végkifejlet: megkóstolom apa kábéját. Apa próbálkozik egy: "ne kóstold meg, nem jó, ez felnőtteknek való" szöveggel. Okoskölyke meg lepattintja: Esztike felnőtt. No neméppen, de egye kutya, igyál bele, majd meglátod, hogy nem finom.

És megkóstolta, elvigyorodott és: kérsz még! Apa azóta a kávéjával menekül a majdkétévese elől, mert azért csak nem kéne elkávézgatnia annak is reggelente.

Aztán röpke problémamegoldásként elviharozunk Esztivel az Univerbe és vettünk neki Macikávét.

Gyerek boldog, hazaérünk: kábét akarok. Jóó, kóstold meg. Zsupsz az etetőszékbe. Elkészítettem egy pohárral csak lazán vízben oldva. Behörpintette. Kérsz még!

Oké, de akkor most tejeskávét kóstolj. Elkészítettem egy bögrével. Azt is lezúzta. Mondom egészségedre, mehetsz dolgodra.

És akkor elkezdődött a visítás: Neeem, majadok. Kábét akaroook.
Valószínűleg nem voltam jó idegállapotban, mert erre rögtön kiabáltam, hogy én meg Lacit akarooom, mert ő sokszor gyorsabban megoldja ezeket a helyzeteket.
Ki is jött és elmagyarázta a kis hisztériagépnek, hogy ő is csak 1 vagy 2 kávét iszik egy nap, mert annyi jár, és Esztibébi már benyomott 2-t is, holnap majd együtt nyomhatják reggel. És lőőn csoda, gyerek megnyugodva kiszállt a székből és elcsattogott a nappaliba. Azóta együtt kávéznak.