Ma reggel felkeltem, és úgy döntöttem előveszem a tartalék türelmemet és következetességemet, és uzsgyi!
Így is lett.
Egyetlen "azt nem szabad, mert...." hangzik csak el, a következőnél megszüntetjük a cselekvést. Persze figyelmeztetem erről.
Így ma már nem játszhatott a száraztésztájával (ami hónapok óta egy dobozban áll a konyhában, azt szokta "főzni", és pár napja tüntelőleg eszi. Az hagyján, hogy megrágja, kiköpi a habtapira, de utána bevesz még egyet a szájába és újabb kör rágás-köpés jön. Gondolom az segíti hozzá, hogy már az elsőnél tájékoztatom, hogy az nem finom, nem kéne megenni, és amúgy sem köpdösni.)
Aztán elvettem az újságjait. Újabb Metró katalógus jött, megbeszéltük, hogy elolvashatja, de ha összegyűri vagy eltépi, elveszem. És már gyűrte is. Oké, szevasz újság...
Szóval valahogy így. A legszebb az egészben, hogy még egyszer sem sértődött meg rajta. Tutkó érti nagyon jól, mi a szitu. Szóval vaskalap, vasszigor, aztán majd csak enyhülhetünk. Vagy úgy belejövök a véreskezezésbe, hogy ígymaradunk... Nesze neked éntudat!
A lépcsőre ültetésről, mint bünti csak annyit mondok: Marcikám előre leüli és közben röhög a képembe! Egyébként meg kell zabálni érte, nehéz nem elröhögni magam előtte. No mindegy, ez nekünk nem jött be....
VálaszTörlésHajrá vasszigor! Szerintem ha ez így működik, akkor mégse lehet szavad :D (próbálnád csak Adritól elvenni az újságot ugyanebben a szituban... szerintem még két utcával arrébb is hallják, ahogy sikít, meg hisztizik)
VálaszTörlésMarci haláli... No, legalább biztosak lehetünk benne, hogy érti a lényeget! :D
VálaszTörlésSzerintem én jó vagyok a témában! Bár még csak két nap telt el... :S