Óhát, annyira nem izgat. Különben Esztit hívhatnám bömbölős büdöskölkének, mivel olyan csodálatos új verziót fejlesztett ki a célelérésre.
Mondjuk célt még nem ért vele, de halálosan idegesítő tud lenni.
Ha nem lehet, nem úgy, nem most: bömböléééés. Olyan 3-4 percig folyamatosan, erőlködve, óriási krokodilkönnyeket potyogtatva. Szép.
A dologgal nem is itt a bibi, mert én letojom. Mondtam neki, hogy ez nagyon nem gyere be, de azért idejöhet hozzám. Általában bőgve oda is jön, és a nyakamban folyatja majdnem minden arcán lévő testnyílásának testnedveit (értsd: takony, könny, nyál). Ilyenkor tényleg azt érzem, hogy milyen szép anyának lenni. :)
Viszont a műsor Lacit azonnal kiborítja. És erőlködik. "Mi van? Miért sírsz? Jó, akkor hagyd abba! Hagyd abba most! Fejeeeeezd máááár beeee!" Kb. így. Ő nem bírja...
Szóval ez úgy néz ki nálunk, hogy gyereken kitör a balhé: bőg, én meg ugrom apát nyugtatgatni, hogy "hagyjad már, sose hagyja abba, amíg foglalkozol vele" blablabla.
Ráadásul be kellett szombat este ugrani a CBA-ba. No kölök megint előadta a "nemnyugszom meg, bőgök" magánszámot. Nem tudni, amúgy miért, mert nem közölte. Lacinak már megint lilult a feje. Én meg sztoikus nyugalommal figyelem a hasonló bolti balhékat. Ettől persze Laci még idegesebb. Nem is tudtam eldönteni, melyik hisztije a gázabb. Szóval szép az élet...
Node a kedvencem. Elmentünk tegnap a Hervisbe Esztivel kettecskén (mert Laci látván, hogy esik az eső, visszafordult az ajtóból -egy gyufa kihúzva). Aztán jókislány persze lezavarta a megabalhékat a Hervisben is - nem jön, elveszik (3* egymás után-marha jó volt, mert a kettes számú elveszés alkalmával keresem, keresem, majd egyszercsak látok egy nagykabátos bébit oldalra kizuhanni a felakasztott nadrágok közül), node még üvöltözik, ha elhúzom a labdáktól stb. De azért sikerült venni egy adag zokni, amit akartam.
Nagy nyugiban haza is megyünk, sztorikat el sem mesélem,annyiszor előfordult már.
Erre a vacsoránál beszélgetés közben okosférj megjegyzi, hogy "amúgyis szerinte a kölyök akkor gázos, ha hármasban vagyunk". No igen, mert velem egy mintapéldány. Há tényleg.
Akkor nagyon közel álltam hozzá, hogy lesikítsam a fejét (de lehet, meg is tettem), hogy "hállllóóóó, hol élsz"?
Szóval így.
Amúgy nem gáz szerintem, csak így leírva, rá kell jönnie, hogy ezzel nem ér el semmi, aztán gondolom abbamarad. Vagy kopp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése