Az úúúúgy vala...
A fórumon beszéltünk a Dolce Gusto kávéfőzőről. Aztán belépve a Metroba pont belebotlottunk egy Krups kapszulás kávéfőző bemutatóba, amelyre nekem azonnal sorba kellett állnom egy adagért. De csak azért, mert pont ma beszéltünk hasonló masináról és csak ezért.
Szóval, gyerek a bevásárlókocsi közepén csücsül (nem volt már rendes gyerektartós kocsi), apja tolja, de már forgatja a szemét.
Forgatja, forgatja persze, mert:
a) el kell jönni bevásárolni,
b) el kell hozni a boltban beőrülős gyereket,
c) és a hülye felesége még beáll kávéért.
Elindulunk a bejárati ajtó mellől a hostesstől. A kávé forró, a gyerek folyamatosan beszáll-kiszáll a bevásárlókocsiba (nekem tele a kezem kávéval, bocsi). Így apa kissé elkészülve. Engem meg csak a kávé érdekel.
Aztán belekóstoltam, és rájöttem, hogy nem is akarok kávét inni...
Anya: Béb fogd meg lécci!
Apa: Aztán melyik kezemmel? Amelyikkel a gyereket fogom, vagy amelyikkel a kocsit.
Anya: Akkor idd meg, nekem mégsem kell!
Apa: Akkor minek kérted el? És amúgyis tejeskávé, mégcsak nem is cappucino.
Anya: De akkor most mit csináljak vele?
Apa: Nem érdekel, hagyd a pulton, csak csinálj valamit!
Továbbra is döntésképtelen vagyok, így elmegyek megnézni a Duplókat. A kávémmal. Apa/gyerek a másik irányban...
Amikor legközelebb összefutottunk apának már lila a feje.
Apa: Haladjunkmáááár!
Anya: Jó, de a kávét nem iszod meg?
Apa: Nem, nincs benne cukor.
Anya: Akkor most mit csináljak vele?
Apa: Nem érdekel, menjünk!
Hamar átszeljük a multigigaméreteket: tejespult.
Apa fejének lilasága nem csökken. Engem továbbra is a kávé érdekel. A gyerek? No igen, az már beőrülve... Dehát nekem tele a kezem...
Apa: Ha nem azt a rohadt kávét szorongatnád, talán összekaparhatnád Esztit a sorok közül.
Anya: Jó, de mit csináljak a kávéval? Mondtam már, hogy nem kérem?
Apa: Mondtad, hagyd ott valahol, de ne idegesíts! Mi kell még?
Anya: Vaj, sajt.
Sajt be a kocsiba. Vaj sehol. Kávé viszont van a kezemben. Esküszöm, nagyon keresem a vajat, nagyon keresem, közben látom, hogy a sor végén apja a bekergült gyereket kergeti. Már ekkor sejtem, hogy nem lesz ennek jó vége.
Apa: Hol a vaj?
Anya: Bakker nem találom és amúgy is, kávéval a kezemben nem tudok rohangálni!
Apa: Vidd Esztit, meg a kosarat! Keress halat! Én előkerítem a vajat!
(Eskübecsszó nem hallom a halas kérést...)
Így beállítom a kocsit a jégkrémespult mellé, Esztivel elbeszélgetek és közben megnézegetem a müzliket.
Apa: Hol a hal?
Anya: Milyen hal?
Apa: Ááá, vazze, mondtam, hogy nézzél halat!
Anya: Jaaa, nem hallottam.
Apa: Mert az a rohadt kávé!
Éééés, ezzel elveszi a kezemből, és lehúzza az egészet. Egyszuszra.
Anya: Ezt megtehetted volna 20 perce is...
Végül sorbanállás, fizetés, kedélyesen dédihez vonulás.
Este arra gondoltam, hogy apa ölébe elnyújtózva megjegyzem már neki, hogy milyen régen kaptam virágot, de aztán úgy véltem, ez nem a legjobb helyzet erre... :)
a kérem-nem kéremre vonatkozó megjegyzésemet írom majd inkább a fórumra, viszont ami ide tartozik:
VálaszTörlésLaci ne haragudj, hogy felhoztam a fórumon a Dolce Gusto-t, ha ezt előre tudom, megvártam volna vele a hétfőt! S észrevetted, hogy Móni rég kapott már virágot? ;)
Köszi Eszti a virágos közbenjárást, persze Elif megjegyzése után asszem le kell tennem róla... Mert Laci persze már olvasta... :D
VálaszTörlésBarátaink most vettek ilyen kapszulás csodát és teljesen odáig vannak tőle. Én nem kóstoltam (mert este volt), de az illata csodás volt. Egyébként ezerféle változata van. Én azért szeretnék ilyent, de amíg egy havi fizetésem nem takarja be, addig csak álom marad.
VálaszTörlésAmit mi láttunk, 30.000 volt "csak", de nagy bibije, hogy csak kapszulával működik és annak elég borsos az ára. Viszont a kávé nagyon jól is nézett ki, amellett hogy jó volt. Csak nem kellett... (Akkor ezek szerint még nem sikerült gépet venni?)
VálaszTörlés