Katasztrófa, de nincs időm egyáltalán.
Ma rendbepuccantottam a lakást, megfőztem, mostam, így úgy döntöttem, megérdemlem az alvásidős ellépést.
Mondjuk nem volt nehéz teljesíteni, miután Eszti az óraátállítás óta nem vágja mennyit kéne aludni és rendszeresen 7-kor kel. Tegnap ugyan megcsillogtatott egy kis reménysugarat az aznapi 3/4 8-as ébredéssel, de csak átvágott.
Végülis nekem így is jó, mert egy csomó mindenre jut időm délelőtt...
Jaaa, és ellépés..
Már megint nem öncélú a dolog. Az angolruhaturiba akarok bevetődni, természetesen a gyerekbe... Nincs egy rongya sem szegény kölöknek, na. És vele aztán be nem teszem a lábam oda.
A mai sétánk után ugyanis Eszti megtanulta a "csúnyán viselkedtem" kifejezést. Mondjuk az halálosan jó volt, ahogyan ismételgette itthon (szerintem persze mindenféle meggyőződés nélkül), hogy csúnyán viselkelkedtél, csúnyán, csúnyán. Amúgy nem volt vicces akkor, amikor az új bosszúmódszert alkalmazta, amely legújabban abból áll, hogy
"Nem mehetek amerre akarok? Akkor kabbe, letépem a sapkámat, majd a kabátomat, majd ha elég gyors vagyok, akkor még a sálamat is."
Mondjuk, ha belegondolok, ez sokkal barátibb gesztus tőle mint az "elhagyom magam és anya húzzon haza félkézzel" módnál. Szóval végülis szavam sem lehet...
Nem mellesleg ma hosszas tanítgatás után reggeli után rámnézett és azt mondta: Köszönöm, elég. Nem pedig a tálcára köpte az utolsó falatot.
Há' tényleg egy szavam sem lehet... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése