Utcai balhék

Anyuék ma jönnek.
Hogy miért ma, és nem szerdán?

Gabi felhív hétfőn: Úú, anyuék nem szerdán mennek ám, hanem szombaton! (Úúú, tényleg, dejó, hogy szólsz!) Majd visszahívlak, ha hazaértek este. (Jó.)
Gabi este 7-kor: anyuék szerdán mennek ám! (Jó, okés.)
Anyu este 1/2 8-kor: akkor megyünk csütörtökön... (:D)

Nekem mindegy, csak valakijöjjön valamikor elvinni a kölyköt egy körre, amíg az ablakokat letakarítom.

Megjegyzem tegnap a konyhát suvickoltam, Eszti több, mint másfél órán keresztül békénhagyott. Néha kijött, megállapította, hogy anya takarít, és visszavonult a nappaliba. Rém büszke voltam rá, mondtam is neki, hogy "jajjdejógyerek vagy, mikor lesz böjtje?". Hát hamar lett...

Most ott tartunk, hogy ezzel a gyerekkel nem lehet az utcára kimenni! Egyszerűen nem hat sem a szép szó, sem az erélyes, sem a megmagyarázás, sem a rángatás.
Soha nem arra akar menni, mint én (ő valahogy mindig a játszótér felé veszi az irányt).
Tegnap délután elindulunk. Eszti kiabál: moto, moto... Mondom nem visszük a motort, mert babakocsit viszünk, mert én nem szórakozom veled! De ő már rá is pattant a motorra. Persze megsajnálom, hiszen annyira szeretné...(Áá, bakker, tudom, hogy megbánom, tudom, hogy megbánom.)
Elindulunk motorral.
Két sarok, Eszti motorról le, "anya, viszed". Naigen, erre gondoltam.

Újabb két sarok: apa kanyarodik be kocsival. Mondom "dekirály vagy" és már be is vágtam a motort az elős ülésre. Apa elhajt.

Gyereknek leesik, hogy anya nem viszi a motort és azonnal eldobja magát, leül a földre és bömböli, hogy motooooo, motoooo...

Ahh, faszaaa! Apa telefon, "fel ne vidd azt a nyomoronc piros szart! Megyünk vissza érte." Apa értelemszerűen röhögve fogadja a hírt.

És visszamegyünk a motorért, majd 1,5 óra múlva úgy térünk haza a boltból, hogy a vállamon egy táska, kezemben egy szatyor a boltból, hónom alatt egy háztartási papírtörlő multipack, másik kezemben egy piros motor, és a lábammal segítem útba a gyereket. (Akit persze még néha azért vonszolni kell, mert ő vaksötétben is menne játszóra...)