Velencei-tó

Egyetlen okból okés a dolog, hogy a barátosnéd a Velencei-tóhoz költözik: hogy nyáron meg lehet látogatni.

Még pénteken megtárgyaltuk Esztivel, hogy szombat reggel utazunk, mint a huzat, ezért legyen kedves felkelni 8-ig. Na nem kelt.
Így jó soká érkeztünk meg a Renihez, de király volt így is!

Az út simán telt, Reniéknél mindig olyan érzése van az embernek, mintha nyaralna, szóval minden király.

Sőt, nem viccelt a teknősbékás pancsolóval sem.

Esztibéka, amint lehetett birtokba is vette a helyet...



(Kösz a képet R, kicsit jobbak a színek, mint az enyémeken... :) )

Ez a szokásos "kedvenc látvány"-os immár ébredés után. (Amúgy Eszti ugyan nem sokat hagyott nyugodtan sörözgetni minket, mert felébredt 40 perc után...)



Aztán lementünk a tóra.
Szerintem iszonytató hideg volt a víz, Eszti szerint nem annyira...



És a bónusz "hogyan érezze jól magát anya": nem nekem kellett kavicsozgatni a macskócával. Én elterülve napozgattam mellettük... Király!



Hazaúton apró bibi, hogy Ciccenfitty bealudt 6-kor a kocsiban, és 3/4 7-kor kelt fel, de aztán a mázli, hogy 1/2 10-kor lefektettem és csöndben úgy maradt.

Úgyhogy újabb sikeres kirándulást könyvelhettünk el, ójjeeee!
Thx R!