megfőztem az ebédjét, elmesélek egy kedves hétvégi történetet.Vasárnap Esztercicc új szokásához híven bealudt a babakocsiban, én meg a Malomba készültem, mert két kedves ismerősöm kiállító volt az Esküvő kiállításon, gondoltam öszefutok velük. Így tingilingiztem a főtéren, várva, hogy Eszti felkeljen és bemenjünk a Malomba.
No, sétálgatunk, sétálgatunk, amikor odalép egy papa. Papa a maga kb. 70 évével...
Mondja, hogy ő úgy szeret belenézni a babakocsiba, megnézni a babákat. (jajdeédesmá')
Én: Persze, nézze csak meg!
Ő: kisfiú vagy kislány?
Én (nagy büszkén, dagadó keblekkel): kislány!
Ő: Óóóó.... (mindezt olyan hangsúllyal, mintha az valami csúf megbetegedés lenne.)
És fokozta tovább: No, nem baj (??), lehet neki még öcsikéje....
Huhhh, mondtam: ja, végülis.... Csókolom papa!
Hát ez kemény! :D Tőlem csak az osztályos ügyeletes nőgyógyi kérdezte meg az egyik vizsgálaton pocakosan, hogy "legalább fiú?"... Hát ja... szegény legalább fiú legyen, ha már ilyen randák a szülei... Vagymi???
VálaszTörlésOlyan gázosak ezek a dolgok!
Jajmá! Mit csodálkoztok!? ;-)
VálaszTörlésMég elvtársnő koromban má nem emléxem mihez, de kellett az akkori főnim útlevele, aki görög. Irkálom belőle ki az adatokat, keresem a "Mother's name" cellát. Nézegetem, forgatom, lapozom, olvasgatom, egyszer csak megtalálom: "Father's name" verzióban :S csöppet meglepődtem
Hihi, ti könnyen vigyorásztok ugyeugye? Teljesértékű fiúgyermekekkel.... ;-)
VálaszTörlésNo, sebaj, nem vészes azért ez a lányka sem! :)
(Illetve az, csak nem nemi szempontból! :D)