Így eltaláltam, hogy a rizst nem fogom turmixolni. Ennyit már talán fog nélkül is elbír... Kezdetnek nem rossz...
De, mielőtt eszébe jutna, hogy ő inkább mégse szereti a darabosat, és így az egész kajáját a kukába dobnám, kipróbáltam, hogyan fogadja a rizst. Az én kajámból...
Na a hibát itt követtem el... Ááá... A rizs ugyanis tojáspörköltes-szaftos volt...
Eszti: köszönte szépen, megette a rizst gond nélkül... És akart még... még... még.. és mééééég!
Akkora durva hisztit csapott, amikor egyszerűen elfogyott a kajám, hogy:
a) 5 percig kerestem a zokniját, amit lerugdalt útközben,
b) még 5 percig takarítottam a szétdobált játékokat a konyhai habtapiról,
Végülis nagy befektetés volt.
De legalább meg tudja enni a rizst egészben...
Azonban ez nem azt jelenti, hogy a mi kajánkat fogja enni! Jóóóóó???
Na nálunk detto ez megy most 3. napja, azzal a különbséggel, hogy hiába csinálok neki 3 féle kaját + a miénk, ha meglátja a kanalat olyan ordításba és csapkodásba kezd, hogy hihetetlen! NULLA kaja amit megeszik. Kezdek nagyon magam alatt lenni. Szóval menj és dícsérd meg Esztikét a nevemben, hogy ő legalább hajlandó volt enni!
VálaszTörlésElhiszem, h. kivagy, de nálatok tuti csak átmeneti (mondjuk az első ... 20 fognál tovább biztos nem tart... :D) Viszont éhen nem hal Efe, addig meg legalább nem lesznek törökbasás idomai... :D
VálaszTörlés