Mindegy, megérkezvén minden Hawaii, Esztike boldogan körbenézett, mindent megfogott, kipakolt, majd délután elindultunk még egy alvásra... És utána következett a 3 napig tartó ámokfutása...
Várható volt, hogy az utazóágyban, idegen helyen nem fog húú dejót aludni. Na ez lett 25 perc. Sebaj, ez nála nem gáz...
Anyuékhoz visszamentünk, onnantól kezdve tiszta regresszióba süllyedt a kölyök. A lábam mellől nem tágított, de olyannyira nem, hogy két lépést nem tudtam arrébb menni tőle, folyamatosan nyávogott, balhézott, sírt. Yesss! Ó tannenbaum és Csordapásztorok! Király!!!
A fa alatt azért voltak neki jó időszakai, amikor az ajándékok alatt alig találtuk meg, mert annyi mindent kapott, hogy ihajj! Csak a zenélő kupacot kellett keresni mindig, mert ott leledzett a zenélőkével a gyerek is!
Viselkedése másnap dettó ugyanez, csak addigra túlvoltunk egy 5* ébredős éjszakán.
Hazajövet arra gondoltunk, itthon majd észhez tér... De nem... Még két napig itthon is csak a műsor ment olyannyira, hogy még Lacival sem nagyon akart ellenni.
Aztán egyszer csak tegnap felkelt, boldog volt, amikor elmentünk Simontornyára, boldog volt az összes rokonlátogatáson és azóta is az...
Huhhh...
Persze nem kell mesélnem ugye, hogy a karácsony kapcsán nekünk is túl kellett élni egysmást... Mint a "miért nem eszik rántott húst, fasírozottat és amúgy is vörösboros szarvaspörköltet és a látszik, hogy ki van éhezve..." (jaja, ez utóbbi főleg a hasán... Úúúú, erről majd dobok képet, mert asszem kezdek aggódni miatta.)
De sebaj, karácsony alkalmából kapott halat, (anyu vazzeg, ez megette az én halamat is amit csomagoltál!!!), meg pogácsát, meg kalácsot. Nem nagyon izgatta fel a téma, de megkóstolta őket, oszt csá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése