Akit megszivatott a Télapó

Nagy nyugalomban, gyanútlanul elindultunk Eszterrel kettesben a délutáni sétéra tegnap. Gondoltam, hamar elalszik, (mert bizony-bizony rászoktunk a babakocsiban délutáni alvásra, majd mondom, miért). Így Laci nem is jött velünk, pedig sütizni akartunk menni délután.
No, azért én még beugrottam az Alföldbe naptárat venni, aholis....
Aholis volt egy Mikulás, akinek nagyon örültünk, mert rögtön le is támadta a babakocsit, kezében egy szaloncukorral! Na, a majdnemalvó baba szeme kipattant, "idenekemaztaszaloncukrot"!!!

Persze elkezdte csócsálni, de szerettem volna, ha nem járunk úgy, mint az ominózus csokievős esetben ( ááá, jól be van az a csoki csomagolva, hadd szopogassa a csomagolását... No aztán mégsem volt... ). Szóval gondoltam odakinn elveszem tőle.. Elvettem...
Eredmény: a kölyök 1/2 órán át visított, ordított, néha kivettem a kocsiból, hogy csöndben legyen, de közben igyekeztem forgalmas út mellett menni vele (mert ott halkabbnak tűnik...)
Nesze neked délutáni alvás, télapó, meg szaloncukor!!

De öröm az ürömben (vagyhogyismondják)

Üvöltő gyerekkel haza, itthon lefeküdt aludni , aztán mondtam Lacinak, hogy csá! Itt hagyom a majmocskát, telózzon, ha felkelt, és elvonultam vásárolni!
(És vettem egy csodakarácsonyi ajándékot.... Egy babafogkefét... Micsoda optimizmus, mi? )És csak másfél óra múlva kelt fel! Jippijjééééé!