Laci nincs itthon, így egyedül kell megoldanom a saját fürdésemet. Ez normál esetben úgy néz ki, hogy befutok a fürdőszobába, ezzel nyerek 5 másodpercet, amíg Esztike is beér és feláll a zuhanykabinhoz, pókemberes módon rátapadva, én meg übergyorsan letusolok.
Na most ez annyiban változott, hogy vettünk a Tescoban kölesgolyót. (Ilyen étkekben kevésbé jártas olvasók kedvéért a kölesgolyó az olyan, mint az extrudált kukorica, alias kuki, csak nem annyira őrülten sós, és kis golyóformája van. ) No, ezeket a vacsora után kitettem az etetőszék tálcájára. Az etetőszéket berángattam gyerekestől a fürdőszoba elé, aztán irány a tus.
Esztike az első percben azzal volt elfoglalva, hogy az összes kölesgolyót beletuszkolja a szájába. Én meg tusolás közben azon drukkoltam, hogy a szájában lévő golyók hamarabb megolvadjanak, mint ahogyan észrevenné, hogy a bal karja mellett még vannak sunyító golyóbisok.
Aztán a galádság a 10. perc táján következett be, amikor az utolsókat egyszerűen már nem akarta megenni, így elkezdte módszeresen szétlapítani és morzsásítani, majd ebben az állagában a földre leszórni. Na akkor már nagyon gyorsan mostam meg a fogam!
Bár alapvetően az egész jó ötlet volt! De Laci, legközelebb inkább maradj itthon, amíg fürdök, jóóóóó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése