Újabb hullám

Ami van:

Csütörtökön gyereklepattintva Torkos csütörtök. (Liberté, mint első osztály? Muhahhaaa... Laci szerint annyit fikáztam, hogy elmehetne Üvegtigrisnek. Nem is mennék bele a részletekbe, mert elvinne két oldalt.)
Persze Eszti mindeközben a mamáéknál bontotta a házat, mi meg azért a kajám ellenére jól éreztük magunkat.

Aztán, ami még "remek": újra előjött a hisztériahullám. Most már hóttuti, hogy énkölyköm biza hullámmozgás-szerűen működik a témában.
Ugyanis, amikor megkapta a szemüvegét, nagyon figyeltünk rá, hogy maxihiszti esetén, nehogy letépje. Figyeltünk, figyeltünk, csakhogy nem volt maxihiszti. Csak a lájtosabb akaratosság. És ez már egy hónapja így ment.

No aztán most felverődtek azok a hullámok. Kb. egy hete újra hajhullásos fázisba kerültünk tőle. Ami az én terhességtől megdúsult hajamnak nem nagyon árt, node Lacinak... Nem kéne már...

Kértük is kölykecet egy- egy hiszti alkalmával, hogy ugyan legyen már tekintettel ránk, és tegye már meg, hogy:

a) abbahagyja,
b) megmondja, mi a fene baja van,
c) vagy esetleg elmegy máshova bőgni, hogy legalább halljuk a Híradót...

De nem, kiborul valami überbaromságon, és bőőőőg, bőőőőőg, bőőőőg. Szigorúan a mi környékünkön (általában valamelyikünk nyakában). Úgy frankón 10 percig.

Így most heves várakozásban telnek napjaink, mikor lesz végre leszállóága az újabb hisztéria-rohamnak. (Amúgy meg fogjuk be, hiszen egy hónap simán nyugis volt.)