Lakásbontás

És igen! Eljött az idő, hogy újra szétszedjük a lakást!

Ahh, de nem vártam!

Szóval több okból is ki kell cserélni a szobákat. Mi ugyanis hálószoba gyanánt terpeszkedünk egy nagy alapterületű szobában, a kölykec meg egy miniben. Eddig nem is volt baj, de a kicsibe nem fér be még egy ágy (a hálónkba meg csak ne költözzön már be senki pluszban...)

Így szobacsere.

Előtte azonban nagy eredményeket értem el Lacinál a hangszigetelés ügyben. Aki ugye először "jó, jó nézz utána" hozzáállást tanúsította, majd a várható eredmény/ár arány kiderítése után heves tiltakozásba kezdett a dolog hallatán...
Háát ne mondjam, hónapok kitartó munkája kellett a megpuhításához. De végre ott tartunk, hogy pénteken jönnek a májsztrók és megcsinálják a kölyökszoba egy rétegű leszigetelését.
Én roppant boldog vagyok tőle, és neeem, nem érdekelnek a negatív vélemények a témában. Azt tapasztalom ugyanis, hogy igen megosztó téma.
De nem lehet nullára kizárni a hangokat utólagos hangszigetelésel, szal még én is izgatottan várom, hogy mennyit sikerül csillapítani a "megőrülök, hogy mit csinál este 10-kor" zajokból. (És porszívónak hangzik...)

Szóval csütörtökön kipakolás, pénteken szigetelés, aztán lelkes papa meg befűzve festeni.

És csak ha kész az egyik szoba, akkor esünk neki a másiknak (hogy legalább Esztinek kb. nyugta legyen.)