Évfordulós-romantikus-wellness...

Amely szerintem minden, csak nem romantikus, Laci szerint meg minden, csak nem wellness. :) De ne értse félre senki, kösz, jól elvagyunk!

(Kb. így: Menjünk pancsolni! Most nem megyünk, várjuk meg apát! Menjünk a másik medencébe! Kérem a labdát! Kérem a bálnát. Hol van apa? Szallonnázik (szaunázik). Apa visz pancsolni. Éhes vagyok. Vacsorázok. Mit eszel? Virslit. Na az nincs, majd reggelire tuti lesz. Halacska jó lesz? Nem jó. Megeszed? Megeszem. Ne tömjed be egyszerre! Ne köpjed ki! Apa vidd el, amíg eszek. Még eszik Eszti. Mit eszik? Zöldet. (salátalevél) Jóegyed, csak mi is hadd együnk már apával, jó? Nemjó. Szóval szép az élet! :)

Azt már a vacsoránál leszögeztük Lacival teljes egyetértésben, hogy két gyerekkel hóttuti, hogy már nem jövünk el wellnesselni. Még ez az egy is kemény! (De az az egy legalább imádja a szitut.)

Node az alvás.
Én szeretem imádom a Lacit, de vele aludni (módosítok: bárkivel is). Hmmmm... Az nemolyankirály. Igazából az lenne a legfrankóbb, ha a férj-feleség külön szobában alvása társadalmilag elfogadott lenne. (És itt inkább a lakások felépítésére gondolok. Milyen jó lehetne minden lakásban két mini háló...)
És neeem, Lacival semmi gond. Minimális szinten horkol, kb. mint minden 2. férfi -hacsak nem mindegyik. Node én erre csont nélkül ébredek. Alvás terén vagyok a leghisztisebb: zavar a hang, a beszűrődő fény, és egyébként is minden. Füldugó a minimum éjszakára.

Na ez a bevezető.
Bónuszfeltét: Esztivel soha nem aludtunk még egy szobában, így igazán remegve vágtunk bele a "márpedig-mi-akkoris-együtt-megyünk" wellnessbe.

Kölykec berakva a kiságyba. El is aludt röpke 3/4órás folyamatos dumálás után.

Iccaka:
Felébredek. Laci horkol. Kölök szól? Ja nem. Oké, alszom tovább.

Felébredek. Laci horkol. Pisilnem kell. Áááá, kibírom. Kölök szól? Ja, nem. Oké, alszom tovább.

Felébredek. Laci horkol. Pisilnem kell. Kibírom. De mi van, ha még csak hajnal kettő? Akkoris kibírom. Kölök? Neeem, az alszik. Oké, alszom tovább.

Felébredek. Pisilnem kell. Nem bírom ki reggelig. Elindulok a vélt jó irányba. Belerúgok egy papírszatyorba. Bekapcsol a WC szellőző. A pecsába. Be nem megyek, amíg az zúg. Így is necces, mert Eszti az ajtó mellett alszik.
Na jóóó, kivárom. A töksötét szoba közepén állok vagy 5 percig, mire végre elhallgat és rájövök, hogy valójában a fejem fölött zúgott a fűtés, nem a szellőző.
Bemegyek, pisi, visszafekszem minden oké, mindenki alszik. Király!

Csak én nem. Világosodik. Akkor lehet már vagy hajnali 6. Oké. Nem alszom, nézelődök. Eltelik már vagy egy óra. Felkelek, megnézem Laci karóráját, bakker még csak fél hét. És megint pisilnem kell.

No nem, ilyenkor már nem megyek el. Most voltam, tuti csak icipicit kellene. Annyit meg nem ér az akció. (Laci a múltkor amúgy is nagy leleményesen beazonosította az egyik reklám alkalmával, hogy nyilván az éjszakai sűrű vizelési ingeremet prosztata-problémák okozzák...)

Jólvanjólvan, nem pisilek. És király: érzem, hogy zuhanok alfába. Minnyá elalszom. Kölök szól? Nem, az nem lehet, még csak fél 7. De ő az... Alfából ki, bétába be. Elhallgat. Vissza alfába.
Mielőtt elaludnék: kölök szól? Paff igen, és azonnal aktív a "Télapó kisfiú vagy kislány" témájú filozofálgatást indít a kiságyban. Igen, ma korán kelt. Én is.