Tűpróba

Tegnap úgy látszik afféle önsanyargatós napot kellett, hogy tartsak.

Reggel elmentem vérvételre. Ez a cukros vérvétel, ami azért gáz, mert nem az Izsáki úton van, hanem az SZTK-ban, így már hetek óta agyaltam, hogy oldjam meg Eszti elpasszintását, mert nem akartam magammal vinni. (Mivel reggeli után egy órával le kell venni a vért, és így babakocsival kellett volna elszáguldani rohamtempóban, meg "hol a lift, meg hol a vérvétel, meg Eszti maradj már nyugiban a kocsiban"...)
De aztán jött a megoldás!
Misi bácsi éppen Kméten ellenőrzött, így anyu eljött vele. Na mondom király, akkor csá, én már itt sem vagyok.

Persze későn indultak, addig én nem ettem reggelit, aztán utána baromi hamar ideértek (hamarabb, mint számoltam), így bezabbantottam a szalámis-szenyát és elrohantam vércsapolásra. Félúton eszembe jutott, hogy nem mostam reggeli után fogat. Affene... Sebaj, megoldom: van még talán két szem rágóm...
Aztán a táskámba pillantva megvilágosodtam, hogy igen, van is két szem rágóm, pont a vizeletmintám mellett...
Na ezek után maradtam büdösen... (Lehet ezért volt olyan nagyon nemkedves a vérvételes néni? :) )

De az SZTK-s körülmények rendesen elborzasztottak. Továbbra is két kérésem van odaföntre:

A) Istenem, add, hogy soha ne legyek beteg!
B) Ha már beteg leszek, add, hogy mindig legyen annyi zsém, hogy magándoki nézzen meg!

Iszonyat! Emberek hegyekben, az ajtók nyílnak, azokon neveket üvötöznek vagy sorszámokat, az emberek tülekednek, utálják a másikat. Én meg ott ültem bekucorodva a széken és vártam a megmenekülésemre. Aztán megmenekültem, aznapi első tű megoldva.

No ez le is zárult, hazajöttem, Eszti meg anyu persze egy percet nem voltak itthon, a városban lógtak. Jó is ez így!

Aztán délutánra volt egy fogorvos időpontom. Sima féléves kontrollnak indult, bár tudtam, hogy az egyik tömésem cseregyanús, mert mintha érezném. Aztán mire feleszméltem a fogorvosi székben, már egy injekcióstű állt ki a számból!

Először is a fogdokim új, ezelőtt csak a féléves kontrollokon voltam nála, nem tudtam mire számíthatok (konkrétan, pl. hogy szadista-e), amúgy meg szeretek a kezelések előtt egy egész napot azzal tölteni, hogy azon parázok, hogy jajmilesz!! Na most ez kimaradt, mert nem szarozott, kicserélte azonnal. Hát erre nem számítottam.

Deeeee, az új dokim egy csoda! Szeretem! Mert sikerült úgy megoldania, hogy semmit nem éreztem. Ráadásul ugye elspórolt egy napi parázást a dolgon. Király!
Így túlélve a második tűt is aznap elhatároztam, hogy nem leszek vénás drogos. Nem való az nekem!