Akció akció hátán

Eszti hamar tett róla, hogy ne a csúnya büntetéses negatív poszt viruljon a lap tetején...

Ma suli.
Az ilyen szombatok majdnem mindig abból állnak, hogy elmegyek reggel, és amikor délben hazajövök, akkor apja nagy lelkesen meséli, milyen kis édes volt Eszti, minden zökkenőmentes és amúgyis.
No, ma nem egészen.

Hazajöttem. Már a fejükön láttam, hogy akció volt.
Eszti -aki a bűnbánásról még nemigen hallott-, éppen tolta befele az ebédet.
Meglátva, hogy hazajöttem, már boldogan kiabálta is ki a konyhából a nap sztoriját: apa mérges, megettem a dm-es krémet.
Huhh, a történet eleve jól kezdődik...

Laci küldött erről sms-t - és nagyon boldog vagyok, hogy ma itthon felejtettem a telómat, mert asszem ideges lettem volna.

Az sms ugyanis így szólt:
"Mi a teendő, ha 2 perc alatt megevett egy szőlőzsírt és azt mondta, ki volt száradva a szája?"

Annyira kellett röhögnöm, hogy nem volt valami hiteles a szidás. A Labellóban maradt még félig, de szét volt mancsolva az egész. Azt nem tudja megmondani, evett-e belőle, vagy csak szétkente, de nagyon nagy a hiány, így gyanítom, hogy evett is.
Ráadásul baromi jól szórakozott rajta... (és volt képe lefekvéskor kérni, hogy a másikkal is kenjem be a száját... Na persze gyerek, asszem hidratálva lettél ma rendesen!)
(Egyébként egy időben állandóan nyalogatta a száját az utcán és nagyon ki volt száradva, innen ismeri a Labelló tartózkodási helyét és a kenegetések módját.)

Aztán nem ért még véget a délelőtt...
De asszem nem mesélem el teljes részletességgel:

Gyerkőc bekakilva, majd pelenkázás közben caros seggel kiabálva, hogy még kell kaki, majd ugyanilyen minőségű fenékkel biliért rohanás a másik szobába és 15 perc rajta ülés után persze semmi. Majd az egész betetőzéseként: nem kell pelenka, bugyipelenkát veszek (mert azt mondtam neki ezer éve, hogy akkor kell csak bugyipelenkát használni, ha már bilit is fog. Na ő ezt az időt elérkezettnek tekintette.) Laci meg: "azt sem tudom, hogy kell felvenni a bugyipelust, hagyjuk már!"
És hát Laci meg a gyerekkaki nem felhőtlen viszonyáról nem kell regélnem ugye? :)
Szóval csoda, ha a "kakisseggű pucérgyerek a nappaliban" tájkép után egyáltalán elenged legközelebb is suliba...