Náthavég

Ma végre elmondhatom, hogy a náthám javul.

Azért oké, hogy terhesség, meg csökkent módban futó immunrendszer, de azért 4 napig küzdeni egy hülye náthával? Na ez kikészített. Főleg, hogy én az "évente egyszer, de akkor nagyon" típusba tartozom, így tegnap az esti lefekvéskor (immáron 3. este) már majdnem sírtam a kedves Vibrocil orrgél náthabarátomért. Aki persze nem jött...
Mondjuk az elmúlt években vagy terhes voltam vagy szoptattam náthakor, így lehet, hogy a régi jó barátom már nem is kapható?

Eszti mellett amúgy is jó buli betegnek lenni.
Pl: Innám a teámat -forrón. Naná, hogy neki is kell. Ahh, muszáj? Kérek teát. Jó.
Kimegyek, öntök neki. Behozom, persze forró. Fújom az ő kis egy decijét. A büdöséletbe nem hűl el, fújomfújom (azért az megvan ugye, hogy mennyire fárasztó bármit is fújni teli tüdőből több percig). Ahhh... Enyém bezzeg már alig gőzöl.
Végre elhűl, belekortyol, oszt odébáll. Hűdekellett!
És hozza a Füzesi Mondókásat. Jajjneee...

Elkezdem a mondókázást, de persze ennek nem jó ám a széplaza "egyszervoltegykemence", neki csakis pörgőséneklős táncolok kell. Ami nem más, mint az "Azért varrták a csizmát" , és erre táncol is (illetve pörög körbekörbe), és ha abbahagyom, mert végre vége?

Akkor: mégtáncolokmég, anya elmesél
Az a király ám! Egy deci tea fújása után kitikkadt tüdővel, takonytól teli orral, amúgyis berekedve az "Azért varrták a csizmát" szépreményű nótát elénekelni egymás után 15*.
Na ilyenkor gondolok arra, hogy ihajjcsuhajj, és ha kettő lesz? Én meg kihalóágon?
Addigra esküszöm betanítom Esztinek a dalt, oszt éneklgesse ő! (Khmm... Legalábbis ezek a tervek...)

Mindegy, ma már javulófélben vagyok, Laci is életben (ő csak amolyan féligmeddigse beteg -szerintem csak irigykedett a teámra), Esztin sem jött ki semmi egyelőre.

Ma mégsem volt sulim 4-ig, így ennek is eléggé örültem. Holnap meg jön a család, minden oldalról, így asszem lesz izgalom.