Khmm...
Enikő írta a minap (aki szinte csiszre egy időre van kiírva velem), hogy milyen frankón van, a hasán nem is igazán látszik a terhesség, nem hízott és kb. semmi tünete nincs. Ennek végtelenül örültem is.
De aztán...
Belenéztem a tükörbe fürdés után.
Hááát nézegettem az eltűnt derekamat, az éppen eltűnőben lévő köldökömet, az orbitális hasamat. Meg eszembe jutott a reggeli mérlegelésem eredménye.
De aztán megvontam a vállamat, és...
...egyszerűen tovább rágcsáltam az előtte a hűtőből bekapott sült császárszalonna véget... (Most mi van? Abban nincs szénhidrát!)
Aztán már éreztem is a mostanában elő-előkerülő laza gyomorégés kezdeményt. Majd arrébbléptem volna, de a hülye seggcsont fájásom miatt leginkább sántikálásra voltam csak képes.
Jóvanezvan. Itt is minden király! :)
No, én meg most Hanna után vonogathatom meg a vállamat. Hát.... ami a hasamon maradt.... hihetetlen... remélem, lemegy előbb-utóbb....
VálaszTörlésDe most ez izgat a legkevésbé!
Hanna eszik-alszik. Laurának még szokni kell a kistesót. De majdcsak ez is sikerül előbb-utóbb.
Pusssz Nektek!
Jajbabám, talán mert egy hete szültél? ;-)
VálaszTörlésAz még simán megy vissza, ahogyan a méhed is húzódik vissza. Szóval no para!
Jó hallani rólad, evő-alvó Hanna baba meg király! Továbbra is ilyen jókat! (Laura meg idővel bizti megszokja a hugit...)