Miután nekem azonnal kellett az amerikai palacsinta, így természetesen azonnal meg is sütöttem...
Az eredmény: egyrészt tökéletes, mert király lett, másrészt 2 éves korában Eszterem megette élete első süteményét. Na ez milyenmá' :)
Sütöttem, ő meg sündörgött körülöttem: kérek pacsintát. Nagy mellénnyel lehajintottam a magánkutyámnak egy darabot, gondolván úgysem eszi meg, mert még soha, semmilyen süti nem ment le neki. Erre beleharapott, az arca felragyogott: nagyon finom pacsinta.
Hát ez csodás, már huppant is a székbe egy adag lekvárral. Aztán egye! Meg is evett majdnem egyet.
Ha már kutya amúgy: ma jön hozzám: Mozsi vagyok. Mondom mi a szösz vagy? Mozsi vagyok. Mondom jóvan babám, fel nem fogom, mi van.
Apa mondta: mi van Mozsi. És már rá is jöttem, hogy apja néha Morzsinak hívja. És mibe, hogy ma megkérdezte tőle a telefonban, hogy "Na mi van Morzsi?". Jópoén volt.
Arról meg a palacsinta kapcsán ne is beszéljünk, hogy álomférjjel rendelkezem (na jó, nem kell elájulni, egyszerűen csak vannak jó húzásai...)
Szóval amerikai palacsinta este 9-kor kitalálva. Laci másnap jön haza dünnyögve, hogy 3 helyen is volt, de nem kapni sehol hülye palacsintát. Hát szomorú, szomorú, de azért szép próbálkozás volt.
Másnap nem említettem neki, hogy azonnal szereztem receptet és ebéd után már meg is sütöttem az áhított palacsintát. Hazaérkezett dünnyögve, hogy tutibiztos volt benne, hogy megcsinálom már ma, ezért most juharszirupot próbált keríteni munka után. De azzal sem járt sikerrel. Szomorú, szomorú, de a szándék a fontos. Szerintem amúgy is csak max. Tescoban vagy Auchanban van. De szép volt tőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése