2.

Ó az én drágakincsem! Hát nem betöltötte a kettőt?
Nagy csoda ez bizabiza, most is könnynek szöknek a szemembe (ami mondjuk főleg a rohadt náthámnak köszönhető... úgy facsarja az orrom, hogy na! Brrr...). Másrészt tényleg csoda, hiszen amilyen csúfos hisztérika, örülhet, hogy nem az erkélyen szárad a ruhákkal együtt...

Szóval ilyen körülmények között várjuk haza apát, és majd akkor köszöntjük meg együtt.
Akkor kapja meg az ajándékait is. Aminek kötelező lesz örülnie, merthogy az a Lego apám akkora, hogy nem fért bele egy csomipapírba, így gyakorlatilag körbetapétáztam... Lássuk be: szép szép... Így viszont csak az egyik oldalról fotózható, de majd beállítjuk.

Torta nem lesz. Több oka van, a legfőbb persze, hogy Eszti egyáltalán nem eszik meg semmilyen süteményt. Ezen túl meg az én seggemre sem hiányzik és Laci is betegséggyanút jelentett a telefonban, így szükségtelen, hogy tortával szórakozzunk. Kap egy Kinder Pinguit. Aki látta már Eszti erre adott reakcióját, az meg fogja érteni, hogy ez nagyobb ajándék. Belebökök egy gyertyát is, hadd fújja!
Aztán majd hétvégén lesz neki igazi normális gyertyása a családi banzájkor.

Esztinek elmagyaráztam reggel, milyen király is neki, meg hogy mi is az a szülinap. Ne is mondjam, hogy anyunak már azt elemezte a telefonban hogy kijöttem anya pocakjából. És amúgyis hihetetlen, mert reggel a konyhából elkezdett kifelé húzni, és somolyogva mondta: ajándék. (Természetesen nem voltam olyan balga, hogy erről is tájékoztassam a felvilágosításkor, majd, amikor kapja, akkor gondoltam ezt is elmesélni. De nem hülyegyerek ez, szerintem az apja egy hónappal ezelőtti szülinapjára emlékezett.) Ugyanis visszakérdeztem, hogy "milyen ajándékot szeretnél?" Erre: szülinapra.
Szóval érti ez, érti ez!
Mondjuk sikerült megint lebuknunk egy icipicit felszakított doboz Duplofigurával. Ugyanis a Teszveszről amit szereztem figurákat el terveztem mosni, így ott voltak a konyhában Ki is kandikált az autó egy része a dobozból. Eszti azonnal kiszúrta és boldogan mutogatta: anya vett kisautót. Na mondom kész vagyok! Majd holnap megbeszéljük, jó?
Csak megtanuljuk már 3-4 éves korára, hogy az ajándékot a kölyök elől jóóóól el kelll duuugni!!!

Ajándék ügyben viszont üzennék:

a) Renátám, hát remekül időzítettél... Ma érkezett a motyó... :) Majd a szülinapos bontja, ha felkelt. Alig várom! (És kinyírlak, ha csoki... :P)
b) A postás is jól időzített. Becsöngetett egy 10 perce, éppen alvásidő közepén. Szal Béb jelezném, hogy kiváló mechanikai érzéked ide vagy oda: működik a csengőnk...